Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK BARANYA-PÉCS ZENETÖRTÉNETÉRŐL - Fonay Zsuzsa: Az Angster orgonagyár ötven éve

AZ ANGSTER ORGONAGYÁR ÖTVEN ÉVE (1867-1917) FONAY ZSUZSA Pécs városa helytörténetének kutatása során üzemeinek életével, fejlődésével már sok esetben foglalkoztak a szakértők és kutatók. Mégis hiányt óhajt pótolni az alábbi tanulmány, amely az Angster-fé'e orgonagyár működésének 50 évével foglalkozik. A Baranya megyei Levéltárban végzett kutatások azt mutatják, hogy az államosításkor a gyár irattári anyaga hiányosan került a Levéltár adatai közé, főleg ennek az időszaknak az adatai hiányosak, amellyel e tanulmányban foglalkozunk. Az adatokat a feldolgozáshoz részben az alapító Angster József naplója szolgáltatta, amely az ő naplóbeli utasítása alapján a család tulajdonát képezi, és ott őrizendő. Ezúton is tisztelettel mondok köszönetet a családnak, hogy ezt feldolgozásra részemre átadta. A naplóból idézett események hitelességét a napló előszava igazolja. (1. sz. kép.) 1900-tól kezdődően már a levéltári anyagot és a naplót párhuzamosan dolgoztuk fel, vizsgálva az általános hazai eseményeket és körülményeket, bizonyos jelenségeknek a gyáron belüli tükröződését. Az orgonagyár létesítésével Pécs városa nemcsak a hazai ipar- és kultúrtörténetben került elismert helyre, hanem világviszonylatban is. Ez sürgeti a gyár fejlődésének feldolgozását, — e tanulmányban az első ötven évet követjük nyomon —, a további időszak feldolgozása folyamatban van. Általános zenei és orgonaépítői viszonyok Az orgona lényeges elemei már a 15-16. században kialakultak, és a további századokban a technika fejlődésével — a kor hangzásigényének megfelelően — lényegében csak változásokon mentek át. A zenei stílusjegyek és a hangszerek — természetes módon — minden korszakban hatottak egymásra. így a barokk kompozíciók lineáris szerkesztési módjának megfelelő megszólaltatását a kor legkiválóbb orgonaépítő mesterei és azok követői (Schnitker és Silbermann) orgonái segítették. Ezeknek a műveknek lényegéhez tartozott: az egymástól hangszínben erősen eltérő játékok alkalmazása és a kevés nyelvsip használata. A barokk orgonában Gottfried Silbermann szerint: ,, . . . a Hauptwerket és az Oberpositivot nagy és méltóságteljes, illetve éles és átható, a Brustwerket finom és kedves hangszínnel kell építeni."

1