Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Komanovics József: A hazai németség helyzetét szabályozó rendelkezések és ezek végrehajtása a felszabadulást követő években (1945—1950)

panaszkodott, hogy a kitelepítés nyomában „a nemzet vagyonát képező élő és holt felszerelési tárgyak, nemkülönben a háztartási berendezések jelentékeny része eltűnt, tönkrement vagy megsemmisült."

30 A főispán látva, hogy a vármegyei rendőrség — létszám hiányában — nem képes a kiürített helységek kellő biztonságáról gondoskodni, polgárőrség felállítására utasította az alispánt,

31 aki kapcsolatba lépett a Megyei Földhivatallal és vele közösen megszervezte az ún. „házpásztori" hálózatot. A házpásztorok őrizték, karbantartották a hátrahagyott épületeket, illetve gondozták az elárvult jószágot. A polgárőrség megszervezésével párhuzamosan intézkedtek a kitelepítettek által visszahagyott ingóságok, állatok és termények elhelyezéséről illetve birtokbaadásáról. A kitelepítettek lakóházaikban talált termény és anyagkészleteket nyilvános tárházakban helyezték el. Határbejárással mezei leltárokat készítettek, a termények betakarítására a felvidékiekkel és a legjobban rászorult telepesekkel szerződést kötöttek. A termés meghatározott része munkadíj fejében a betakarítókat illette meg. A jószágok közül az élő baromfiakat elárverezték, a sertéseket a felvidékiek illetve a hazai telepesek között szétosztották. A szarvasmarhákat és a lovakat a betelepítésig állami gazdaságokban helyezték el, s ebből fedezték a megyébe később érkező telepesek jogos igényeit.

32 Kitelepítés és menekülés révén a hazai német kisebbségnek megközelítőleg a fele távozott el az országból.

33 Ez az arány nagyjából az egyes megyék esetében is — így Baranyában is — a fentebb jelzett módon alakult. „Ezek az események egyrészt a magyarországi nemzetiségek számának megfogyatkozását s az ország magyar nemzeti jellegének fokozódását eredményezték s így csökkentették a nemzetiségi probléma súlyát, de másrészt a nyugtalanság, a rendezetlenség elemét vitték bele az ország életébe."

34 A negyvenes évek végére az ország helyzete gyökeresen megváltozott, a forradalmi néptömegek szívós harcát siker koronázta, s győzött a proletárdiktatúra Magyarországon. A nemzeti kérdés szocialista szellemű megközelítésére és megoldására a munkásosztály teljes hatalomra kerülése adott lehetőséget. A fordulat évétől az országban már nem táplálták a nacionalizmus felkorbácsolását célzó burzsoá és kispolgári törekvéseket, ellenkezőleg, az országban élő nemzetiségeket is mindenekelőtt osztályhelyzetük helyes felismerésére és a nemzetiségi érdeket az internacionalizmussal párosító politika elfogadására ösztönözték, amely egyaránt feltételezte a német, magyar, szlovák, horváth stb. eredetű kizsákmányolók elleni harcot, illetve a doigozók nemzetiségekre való tekintet nélküli öszszefogását. Ebben a küzdelemben — kezdeti bizonytalankodás után — főként a német mezőgazdasági munkások, megszabadulva régi kizsákmányolóik terrorjától, bebizonyították osztályhűségüket, feledtették, illetve helyrehozták azokat a hibákat, melyeket a háború éveiben — a fasiszta demagógiának rabul esve — elkövettek. A német kérdés újfajta megközelítéséhez, az ország német lakossága egy részének demokratikus szellemű aktivizálódásához, a magyar belpolitikai fordulaton kívül, hozzájárult a politikai viszonyoknak a nemzetközi porondon történt alapos módosulása, beleértve a megszállt német területeket is. A probléma lezárására irányuló törekvéseket dokumentálták a fordulat éve után megjelent — a németség sorsát érintő — kormányrendeletek. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 4 2 48/1949 M T sz.

35 rendelete bejelentette, hogy a magyarországi német lakosság kitelepítését a minisztertanács beszüntette és a telepítések is általában befejeződtek. Egyelőre azonban nyitva maradt az áttelepítésre kijelölt személyek állampolgárságának kérdése. Hátrányos jogi helyzetük miatt ugyanis ki voltak szolgáltatva a kulákok kényekedvének, akik kollektív szerződés nélkül, éhbérért dolgoztatták őket. Ezt a visszásságot orvosolta a 4 364/1949 M T sz. rendelet,

36 mely leszögezte, hogy a német lakosság tényleges áttelepítésének befejeztével, a jövőben azok az áttelepítésre kötelezett személyek,