Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Komanovics József: A hazai németség helyzetét szabályozó rendelkezések és ezek végrehajtása a felszabadulást követő években (1945—1950)

A döntés meghozatalánál azonban az értekezlet résztvevői nem tudták kivonni magukat a háborút követő — túlzásokra is hajlamos — tömeghangulat alól, nem mérlegelték kellőképpen, hogy a tömeges kitelepítés-e a bűnös német lakosság politikai felelősségrevonásának legszerencsésebb és legcélravezetőbb módja. S ha már a mémet kisebbségi kérdés megoldásának legfájdalmasabb módszerét — a kitelepítést — fogadták el, feltétlenül disztingválniuk kellett volna. Félreérthetetlenül ki kellett volna mondani, hogy kiket érint a kitelepítés és kikre nem vonatkoztathatók az egyezmény előírásai. Ezzel a különbségtétellel mindenekelőtt Magyarország számára nyújtottak volna hasznos útmutatást, ahol a német lakosság nagyobb arányú kitelepítése a potsdami határozat meghozatala után kezdődött. A szövetségesek döntése értelmében az áttelepítés nem feltétlenül érintette a német lakosság összességét az említett államokban, így Magyarországon sem, mégis a potsdami határozatok híre — általánosságban mozgó kitételei miatt — nagy riadalmat keltett a magyarországi német lakosság egészében, még a volt antifasiszták soraiban is. A németség jövendő sorsával kapcsolatos találgatások és rémhírek eloszlatására, a potsdami döntés végrehajtásaként, a fenti előkészítő jellegű intézkedések után, 1945. december 29-én megjelent a magyar kormány 12330/1945. M. K. sz. rendelete, mely szabályozta a magyarországi német lakosság Németországba történő áttelepítését.

3 A rendelet Németországba való áttelepülésre kötelezte — hozzátartozóikkal együtt — mindazokat a magyar állampolgárokat, akik az 1941-es népszámlálás alkalmával német nemzetiségűnek, illetve anyanyelvűnek vallották magukat, továbbá akik magyarosított nevüket német hangzásúra változtatták vissza és végül, akik a Volksbundnak, vagy valamely fegyveres német alakulatnak (pl. SS) tagjai voltak. Kivételt képeztek a német anyanyelvű személyek házastársai, kiskorú gyermekei, valamint a — rendelet hatályba lépését megelőzően is — velük közös háztartásban élő felmenők (szülők, nagyszülők), ha 56. életévüket 1945 december 15 előtt betöltötték. Német anyanyelv és nemzetiség bevallása nem vont maga után kitelepülési kötelezettséget abban az esetben, ha az érintett személy — a háború előtt vagy alatt — cselekvő résztvevője volt valamely demokratikus pártnak, illetve legalább 1940 óta tagja volt a Szakszervezeti Tanács kötelékébe tartozó szakszervezetek valamelyikének. A csak német anyanyelvet vallott személyek szintén mentesülhettek a kitelepítés alól, ha hitelt érdemlően bizonyították, hogy Magyarországhoz való ragaszkodásukért üldöztetést szenvedtek. Ilyen esetekben kiterjesztették a kivételezést a feleségekre (özvegyekre), kiskorú gyermekekre (árvákra), valamint a velük, a rendelet megjelenése előtt is együttélő felmenőkre, ha e hozzátartozók nem tartoztak maguk is a néwisszaváltoztatók, vagy a volksbundisták kategóriájába, illetőleg nem voltak sem valamely fasiszta szervezetnek, sem katonai alakulatnak a tagjai. A mentesítésekhez szükséges igazolásokat a pártok esetében az országos vagy a megyei szervek adták ki, aktív demokratikus tevékenységüket részletesen ismertető tanúsítvány formájában. A szakszervezeti tagságot a Szakszervezeti Tanács igazolta, az üldöztetés bizonyítására pedig elfogadták a Nemzeti Bizottságok vagy a demokratikus rendőrség véleményezését is. Az 1945-ös kitelepítési rendelet rendkívül szigorú előírásokat tartalmazott a magyarországi németség sorsára vonatkozóan, bár felemás módon, — hibásan — lényegében a kollektív felelőségrevonás elvét alkalmazta. A németség kollektív bűnösségének elve ugyan következetlenül érvényesült, mégis számtalan méltánytalanság kiindulópontjául szolgált.

4 A rendelkezés egyéni elbírálásra még az ún. „anyanyelvesek" közül is csak azok esetében nyújtott lehetőséget, akik a megelőző években aktívan kiálltak demokratikus meggyőződésük mellett vagy fegyveresen harcoltak a német fasizmus megdöntéséért. Ugyanakkor a valósággal és az ésszerűséggel ellentétben, a fasizmust nem támogató, de nem is támadó,