Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Kopasz Gábor: Vármegyei telepítések a két világháború között

zon javaslatba ilyen telepeseket, akiknek legalább 5 gyermekük van. Kiválaszthatók esetleg a vízkárosult családok közül is. Közölte a telepítési feltételeket, és a kijelölt családokról környezettanulmányt kért. A Zala megyeiek telepítését a baranyai alispán a belügyminiszternek is bejelentette, és a telepítési költségekre 157 000 P rendkívüli ellátmány kiutalását kérte. Már megtörtént a zalai telepesjelöltek kiválasztása is, amikor ezek az ingatlan megszemlélése után 1944. március végén az áttelepítéstől visszaléptek. Arra hivatkoztak, hogy az épített ONCSA-házak és az átalakított régi cselédlakások nem felelnek meg az igényeiknek. Az egy szobás, és a másik szobával közös konyhás szegényes régi cselédlakások a zalai családoknak nyilván szűkeknek bizonyultak. Nem érte meg, hogy otthoni házaikat eladják, és a felújított régi cselédlakásokkal cseréljék fel. De még a néhány új ONCSA-ház sem vonzotta őket, ezek sem érték el zalai falusi lakásaik, házaik értékét. Visszatarthatta őket az a körülmény is, hogy elkobzott zsidó ingatlanra akarták őket áttelepíteni, és amikor erről tudomást szereztek, a telepítéstől visszaléptek, mert a józan falusi lakosság nem helyeselte a rendszer zsidóüldözését, a fasiszta zsidótörvény (1939: IV. tc.) végrehajtását. A második világháború utolsó szakaszában nehezen változtattak már helyet a falusi családok, hiszen a férfilakosság java katonáskodott, jelentős részük a keleti fronton volt, a szegényparasztság túlnyomó többségében céltalannak látta a Szovjetnunió elleni harcot, és egyre közeledni érezte a vesztes háború végét. Amikor a Zala megyei telepes csoport visszalépett, a baranyai vezetők próbálkoztak azzal is, hogy új telepes családok kiválasztását kérték Zala megyétől. A Zala megyei szociális szakelőadó azonban azt közölte, hogy az új telepes családok kiválasztására irányuló minden törekvése eredménytelen maradt, és Zala vármegyében nincsenek olyan sok gyermekes családok, amelyek az oroszlói birtokra való áttelepülésre vállalkoznának. Ezt a végleges nemleges választ Baranya megyénél nagy megütközéssel vették tudomásul. Hangoztatták, hogy ebből a megyére sok kár származott, mert a zalai telepesek érkezésére számítva Baranya Vármegye Közjóléti Szövetkezete nem alkalmazott időben munkaerőket a gazdaság megművelésére. De sehogy sem lehetett a Zala megyeieket az áttelepülésre rábírni. Sőt az alispán végső válaszában arra is hivatkozott, hogy már ott is felütötte fejét egyes községekben az egyke, s Zalában is mezőgazdasági munkáshiánnyal küzdenek. Horvát István baranyai alispán igen ragaszkodott volna a zalai telepesekhez, de végül is le kellett mondania róluk. A magyarmecskei birtokhoz szintén felépítettek Hernádfán 8 új telepesházat istállóval, egyéb gazdasági épületekkel és sütőkemencével, Magyarmecskén pedig 6 régi házat vásároltak. A két községben 14 sokgyermekes telepes családot helyeztek el. Itt sokkal könnyebben találtak telepeseket, mint Oroszlón, mert az ormánsági községekben nem kevés számban voltak már társadalmi úton odatelepült sokgyermekes alföldi családok. Magyarmecskén felépült még két vitézi ház is, amelyekbe a Budapesten székelő Országos Vitézi Szék sokgyermekes vitézeket telepített. Baranya megye közjóléti szövetkezete az 1943. évi üzlettervébe 44 000 P-s hitelkeretet állított be vitézek részére építendő lakóházakra, és felkérte a vitézi széket, válasszon ki sokgyermekes családokat, és tegyen javaslatot ezek Baranya megyei telepítésére. A vitézek, mint az ellenforradalmi rendszer jellegzetes, — félig katonai, félig polgári alakulatának, az ún. „vitézi rend"-nek tagjai, már a Nagyatádi-féle földreform idején is megkülönböztetett előnyben részesültek. Akkor is ők kapták a kiosztott föld nagyobb mennyiségét, a „vitézi telkeket". Központi szervük, az Országos Vitézi Szék maga is vásárolt földterületeket, amelyeken vitézi telkeket alakított ki, de a minisztérium és a Vármegyei Közjóléti Szövetkezetek is telepítéseik során előnyben részesítették a sokgyermekes „vitézi" családokat, akik politikailag az ellenforradalmi rendszer legmegbízhatóbb hívei közé tartoztak. Ezért épültek vitézi házak Magyarmecskén is.