Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Kopasz Gábor: Vármegyei telepítések a két világháború között

tosítsa az építkezéshez szükséges tégla mennyiséget. Ezért a szövetkezet a pusztára betelepített családoknak egy-egy tagját a téglaégetéshez legjobban értő telepes vezetése alatt az előmunkálatoknál már foglalkoztatta. Ugyancsak elhatározták, hogy a képespusztai telepen 15 új istállót is építenek 210 000 P költséggel. A képespusztai új telepes lakóházak építési idejére a hetvehelyi körjegyzőség területén mentesítette az alispán az erdei munkák alól azokat a kőműveseket, akik a telepesházak építésén dolgoztak, hogy a lakóházak mielőbb elkészüljenek. A házak 1943 végére lettek készen, s ekkor költözhetett be véglegesen lakásaiba a 15 sokgyermekes család.

18 Mivel Képespuszta csupán 1 km távolságra esett Szentkatalin községtől, a telepesek iskolaköteles gyermekeinek az itteni r. kat. iskolába való beiratása látszott a legcélszerűbbnek. Azonban a szentkatalini iskolában egy tanító végezte 53 gyermek oktatását, s a másik tanítói állás nem volt betöltve. Ha ehhez hozzávesszük a képespusztai 15 iskolaköteles telepes gyermeket, a 68 gyermek tanítását egyetlen tanító nem tudta volna ellátni. Ezért az alispán a vármegyei tanfelügyelőhöz fordult a telepes gyermekek oktatásának kérdésében. Az ügy kedvező elintézéséig pedig azt kérte az Országos Szociális Felügyelőségtől, hogy engedélyezze a pusztán levő iskolaköteles gyermekek részére ideiglenesen egy napközi otthon felállítását, hogy így megfelelő felügyelet alatt foglalkoztathatók legyenek. A képespusztai gyermekek beiskolázására a tanfelügyelő a szentkatalini r. kat. iskolát jelölte ki. Mivel a 68 iskolás gyermek tanítására az egy tanerő nem volt elegendő, az iskolához állami kisegítő tanítót rendeltek ki, akinek fizetését az állam 90%-ban vállalta, a r. kat. egyház pedig 10%-kal egészítette ki.

19 Az eddig ismertetett vármegyei telepítések egy-egy pusztaközpontban történtek, ahol esetleg az uradalmi cselédlakások és gazdasági épületek is beleestek a megvásárolt területbe, amint ez Vidákpusztán és Képespusztán történt, vagy pedig épületek nélkül vette meg a földterületet a Vármegyei Közjóléti Szövetkezet, mint Üszögpusztán. Ahol nem voltak épületek, lakások, ott mindenekelőtt lakóházakat kellett építeni, hogy a telepes családokat át lehessen szállítani. Ahol a telepesbirtokkal együtt megvásárolták az uradalmi cselédlakásokat, és viszonylag ezek jó állapotban voltak, ott felhasználták telepesházaknak. Itt legfeljebb ki kellett alakítani a gazdasági épületeket — istállókat, ólakat, górékat, — hogy megfelelő gazdasági udvarok álljanak a telepes családok rendelkezésére, amint ez Vidákpuszta esetében történt. Ha azonban a megvásárolt cselédlakások gyenge, rossz minőségű állapotban voltak, csak ideiglenesen lehetett felhasználni a telepesek elhelyezésére, mint Képespuszta esetében. Ha ezek a telephelyek közel voltak egy nagyobb helységhez, abba később a további terjeszkedés során be is olvadhattak. Ha viszont távolabb esett a telepes puszta attól a helységtől, amelyhez tartozott, nem voltak meg a feltételei sem az anyaközségbe való beolvadásnak, sem pedig egy önálló kisebb községgé való fejlődésnek. 4. Községek felerősítése telepes családokkal A közjóléti szövetkezet végzett olyan telepítéseket is, amikor a telepes házakat közvetlenül egy-egy falu folytatásaként építette föl, a falu végén a régi szélső házakhoz kapcsolódva, vagy pedig egy-egy megvásárolt üres telken, a község régi házai közé ékelődve. Volt olyan telepítés is, hogy a községekben üres házakat vásároltak meg, és ezekben helyezték el a sokgyermekes családokat. Ilyen megüresedett, kihalt házak az ormánsági falvakban gyakoriak voltak. A népességszámban visszaeső községek lélekszámának emelését kívánták előmozdítani a kishaszonbérleti telepítések. Ezek abban állottak, hogy a Vármegyei Közjóléti Szövetkezet hosszabb időre bérbe vett egyes nagybirtokosoktól nagyobb szántóterületet, ezt felpar-