Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Tegzes Ferenc: A miniszterelnökség délszláv szakreferensének jelentései a baranyai délszlávokról az 1920-as évek első felében

Somberek a húszas években. (Baranya m. Levéltár képeslap gyűjtemény.) F: Keresztény J. SOMBEREK

aj ! 922

i'>o A mohácsi járásban fekvő Somberek községet május 8-án látogattam meg. Somberek kétezret számláló lakosságának háromnegyedrésze német (köztük mintegy 100 magyar), egynegyedrésze szerb. A szerbek 22 család kivételével valamennyien optáltak Jugoszlávia javára, de eddig még egy család sem ment el. A németeknek és a szerbeknek nem volt egymással bajuk a megszállás idején s most is jó viszonyban vannak egymással. A szerbeknek is van templomuk, parochiájuk és iskolájuk. Papjuk Zsifkovics Sofrónia kalugyer lelkész, ki a szerb iskolában a tanítói teendőket is végzi. Ő administrálja a dunaszekcsői szerb plébániát is. Ott a szerbekkel a megszállók távozása után ellenállást akart — állítólag — szervezni a bevonuló magyar katonaság ellen, amiért több hétig vizsgálati fogságban volt. Most jó hazafinak mutatta magát, mint ez a továbbiakból is ki fog tűnni. A jegyző azonban nem bízik benne. A szerb iskolába 28-an járnak. A lelkész-tanító a harmadik osztálytól kezdve a magyar nyelvet is tanítja. Összehívattam a szerb gazdákat, kik közül sokan jelentek meg. A megjelentek azt mondták, hogy ők meg vannak elégedve jelen sorsukkal. Azt tapasztaltam, hogy jóindulatúak. Azt mondták, hogy ők csak abban az esetben mennek át Baranyának még megszállás alatt lévő részébe, ha az ottlévő magyar vagy német gazdákkal cserélhetnek házat, földet. Ugyanis mikor optáltak, azzal biztatták őket a jugoszlávok hivatalos emberei, hogy onnan túlról ki lesznek zavarva a magyarok és a németek s akkor az ő házaikat s földjeiket kapják meg. Megjegyzem, hogy egy értelmesebb szerb gazda, ki a hitközség elnöke az összejövetelen büszkén mondta, hogy ő a háborúban arany, nagy ezüst és kis ezüst vitézségi érmet kapott és meg is sebesült, mert „magyar hazájáért küzdött." Kérelmeiket a következőkben adták elő: Kérik, hogy a helyettes bíró és az egyik esküdt közülük való legyen, úgy mint előbb volt. Kérik továbbá, eszközölném ki, hogy a főszolgabírótól ne kellene minden esetben engedélyt kérniök, mikor hitközségi gyűléseket akarnak tartani. Ők maguk kívánják, hogy minden alkalommal legyen jelen a község jegyzője, aki ellenőrizhesse őket abban, hogy nem foglalkoznak politikai, hanem csak egyházi ügyekkel. Az összejövetelen jelen volt szerb lelkész megköszönte, hogy megjelenésem által a szerb nép közé meghoztam a várva-várt békét és nyugalmat. Ámbár a jegyző ismételten állította, hogy a szerb pap