Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Tegzes Ferenc: A miniszterelnökség délszláv szakreferensének jelentései a baranyai délszlávokról az 1920-as évek első felében

hetik meg azok a jogok és javak az anyahaza részéről, mint azokat, kik nem lettek hűtlenek a hazához. Elbúcsúztam tőlük és szerencsés utat kívántam azoknak, kik Jugoszláviába készülnek. Többet nem volt szükséges mondanom nekik. Amit akartam, elértem. Eddig lázító szavakat, csak a magyar haza szidalmazását hallották a szerb agitátorok részéről. Nem lehet csodálni, hogy megtántorodtak. Azt hiszem, sikerült észre térítenem őket. A szívélyes köszöngetés és a hívás, hogy jöjjek ismét mielőbb közéjük, feltenni engedik, hogy ezután a nagybudméri szerbek is meg fogják becsülni magukat, a kiköltözködésről pedig — hiszem — végképp le fognak mondani. A falu kath. felekezeti iskolájában a háború előtt magyar volt a tanítás nyelve, a német írást, olvasást is tanították. A szerb megszállás idején német volt a tannyelv. Magyarul nem volt szabad beszélni. Most a tanító a maga felelősségére átmenetileg magyarul is tanít, hogy ismét magyarrá tehesse a tanítás nyelvét. Tekintettel arra, hogy a szerb gyermekek (12) Borjádra járnak iskolába s hogy a nép kezd lecsendesedni, mert ottlétem és velük való érintkezésem bizonyára gondolkodóvá tették s meg is nyugtatták őket, a lázongókkal pedig a bíróság el fog bánni, sürgős intézkedésre nincs szükség. Lapra azonban nekik is mielőbb szükségük volna, melynek hazafias közleményei állandóan ébren tartaná bennük a magyar haza és a szülőföld iránti, most beplántált érzelmeket. 1925. október 15.

71 A lakosság száma 508; német ajkú 307, magyar 14, szerb 184. Ebben a községben is fogy a szerbek száma. Eddig elment 22 család, maradt még 22 család, ezek most vannak elmenőben. Ottlétemkor az utcán megrakodott szekeret és búcsúpoharat ivó embereket találtam. Egy jómódú gazda távozott Verőcemegyébe, Dolnjimiholjácra. Itt hagyta szép házát s jó földjeit. Egy dolnjimiholjáci magyar gazdával cserélt. Mikor megtudták a szerb gazdák, hogy iskoláikat nézem meg, kíváncsiságból többen bejöttek s mikor anyanyelvükön beszéltem velök, a különben elég mogorva emberek bizalmasak lettek és némelyek keservesen, mások indulatosan panaszkodtak, hogy el kell hagyni falujukat, mert itt semmi joguk sincs, mivel a szerb megszállás alatt optáltak. Nem tudják, mi lesz velük. Bizonytalanságban nem akarnak itt élni. A tanterem tiszta, elég tágas. Elég jól van felszerelve. A haladási napló kivételével a naplókat rendben találtam. A tanulók száma 13 mindennapi és 9 ismétlő-iskolás. A tanulók nemcsak szerbül, hanem magyarul is tudnak olvasni és számolni. Már az első osztályban sikerrel tanulják a magyar beszéd- és értelemgyakorlatokat. A felsőbb osztályokban a földrajzból magyar nyelven feleltek. A tanítónő neve: Risztovics Biszerka, a villányi szerb tanító leánya. Magánúton végzi a tanítóképző-intézetet. Az első osztályról már le is vizsgázott. Tanterv szerint és elég jó módszerrel tanít. Az apja útmutatása szerint. A szükségből alkalmazott gör. kel. szerb nem okleveles tanítónők közül ez a tanítónő mutatott fel eddig legtöbb eredményt. NÉMETI

72 1922

13 Németi tiszta sokác plébániának a székhelye, melyhez még két sokác falu is tartozik, u. m. Szalánta és Pogány. Ezt a falut március 23-án kerestem fel. Németi lakosai horvátok, kik a megszállás idején noha a szerb lázítók állandóan csábították őket, nem hódoltak be az izgatóknak, hanem hívek maradtak a magyar hazához és türelmesen várták a viszonyok javulását. Hazafias magatartásukért megdicsértem őket és köszönetemet fejeztem ki e'ottük. Tanítójukat Ebrics Ivánnak hívják, beszél horvátul is. Panaszkodott hogy tanítványai nagyon hátramaradtak a magyar nyelvben, mert a megszállás idején nem volt szabad magyarul tanítania. A falu róm. kath. felekezeti jellegű iskolájában a tanítás nyelve a magyar. Horvátul az alsó osztályokban az imádságokat, kátét és bibliát, a IV. osztálytól kezdve pedig e tárgyakon kívül olvasni és írni tanítanak horvátul még pedig más könyv hiányában a hittani könyvekből heti 1 órában. A zágrábi olvasókönyvet ugyan kiküszöbölte a tanító, de érzi a hiányát a hazafias szellemben írt ábécéskönyvnek. A templom nyelve sokác, mert a hivők az egész plébániában sokác anyanyelvűek. Mégis az evangéliumot magyarul is felolvassa a plébános, a tanító pedig offertóriumkor egy magyar éneket énekel. Ez a csendes és jóindulatú nép a viszonyokkal teljesen meg van elégedve. Nem is kért egyebet, minthogy újságot is olvashasson anyanyelvén, mert a megszállás alatt a szerbek Pécsett szerkesztettek a részükre lapot s az olvasást megszokták.