Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Tegzes Ferenc: A miniszterelnökség délszláv szakreferensének jelentései a baranyai délszlávokról az 1920-as évek első felében

Lánycsók községet április 24-én látogattam meg Mohácsról. Ebben a faluban a lakosság így oszlik meg: hattized része német, háromtizedrésze magyar és egytizedrésze szerb, a kevésszámú sokáccal együtt. A falu szerb népével nincs baj, sőt elismerést érdemelnek, hogy mikor tanítójuk elhagyta őket, maguk kérték, hogy gyermekeiket vegyék fel a róm. kath. felekezeti iskolába. Üresen álló iskolájukat a szerb püspök utasítása folytán bérbe adták. A magyar iskolába járó szerb gyermekek a szerb írás, olvasás megtanulása végett a heti szünnapon, csütörtökön Mohácsra járnak az ottani gör. kel. kalugyerlelkészhez, ki a mohácsi szerb iskola tanítója. Mikor minden harmadik vasárnap a szerb pap Lánycsókra megy istenitiszteletet tartani, ilyenkor is tanítja a gyermekeket hittanra és a cirillbetűkre. A szerbek közül optait 11 család. Jugoszláviába költözködött 10 család, de többen már visszajöttek. Több értelmesebb szóvivő gazdát hivattam a községházára, kiket megdicsértem, hogy a megszállás idején békésen viselték magukat a többi lakossággal szemben, miről előzőleg a jegyző, az esperesplébános és az igazgató-tanító útján értesültem. A szerb gazdák panaszkodtak, hogy a német legények éjjelenként dörömbölnek ablakaikon, ezzel akarván irántuk való gyűlöletüknek kifejezést adni. A jegyző állítása szerint ennek semmi különösebb jelentősége nincs, inkább pajkosságból ijesztgetik őket mint gyűlöletből. A szerbek az elöljáróságban egy esküdtel vannak képviselve, a képviselőtestületben pedig egy választott és egy virilis taggal. A szerbek vagy magyarul, vagy németül is tudnak. A fiatalabbak mind beszélnek magyarul. A jelen volt szerbek állítása szerint, a viszonyokkal meg vannak elégedve, azonban szeretnék, ha úgy, mint a háború előtt, külön tanítójuk volna, hogy gyermekeiknek ne kellene hetenként egyszer a 7 km távolságra fekvő Mohácsra járni a szerb olvasás, írás megtanulása végett. A szerb lap és naptár niánya miatt is panaszkodtak. Lánycsók magyarsága sem volt mentes a szerb atrocitásoktól, mert a jegyzőt elfogták és Zágrábba hurcolták, ahol két hónapig fogva tartották. A tanítókat is bántalmazták, mert iskolájukban nem akartak csak németül tanítani, hanem magyarul is. A róm. kath. iskola öt tanítós. A tanulók száma 328. A tanítótestület s a község nem fogadta el a Bleyer-féle tanítástervet, azért teljesen magyar a tanítás nyelve. A német tanulókat azonban anyanyelvükön is tanítják írni és olvasni. A magyar iskolába járó szerb tanulók száma 10. A kath. templomban felváltva 2 vasárnap német és 1 vasárnap magyar az istenitisztelet nyelve. Külön intézkedni való erre a falura nézve nincs. LIPPÓ

51 i 92252 Ezt a községet március hó 6-án délután kerestem fel. A falu szerb lelkészét Magyarovics Urost, ki nem menekült a szerbek kivonulásakor, látogattam meg. Előadtam kiküldetésem célját s kértem, hogy a tekintélyesebb szerb gazdákat hivassa irodájába s amíg megjönnek, tájékoztasson a viszonyok felől. A szerb pópa elmondta, hogy addig, amíg a szerbek nem szállották meg Baranyát, nem volt baj a faluban. A szerbek mindnyájan jó hazafiak voltak, de azóta a nép megváltozott. Különben a szerb népnek a magyarok ellen semmi kifogása nincs, hanem a svábok ellen igen, mert önzők s türelmetlenek a szerbekkel szemben. A németek különb magyaroknak tartják magukat, mint a valódi magyarok. A szerb pap, mivel oki. tanító, a lippói szerb iskolában a tanítói teendőket is végzi. A tanulóknak iskolába való járása s az anyanyelven való tanítás ellen a népnek panasza nem lehet. A magyar nyelvet is tanítja. Lippón a szerb lakosság fele Jugoszlávia javára optait. Innen 110 lélek a szerb megszállók kivonulásakor már át is ment Jugoszláviába. Visszaszeretnének jönni, mert nem kapták meg azt, amit a szerbek ígértek nekik, azonban nem eresztik őket vissza. A fenti adatok feljegyzése után a parochiai irodába érkeztek szép számban a lippói szerb gazdák. Nekik is előadtam papjuk jelenlétében kiküldetésem célját. Mikor esetleges panaszaik felől kérdezősködtem, kijelentették, hogy iskolájukkal nincs bajuk, gyermekeik rendesen járnak iskolába. A szerbek kivonulása után a magyar katonaság nem bánt velük úgy, mint kellett volna, de senkit sem bántalmazott. A helybeli németekre azonban okuk van haragudni, mert amint kivonultak a szerbek, őket mindennünnen kidobták. A szerb nyelvű községi pénztárnokot, három szerb községi képviselőtestületi tagot megfosztottak viselt tisztségüktől. Most egy szerb sincs a képviselőtestületben, sem az elöljáróságban.