Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Síkfői Tamás: Németek és délszlávok a megszállt Baranyában 1918. november 14—1919. március 21 között

éppen a megszállás miatt kezdőpontjánál megrekedt. Ezért az eltérést jelző megnyilatkozások általában a magyarországi, valamint európai eseményekhez kapcsolódtak. A tárgyalt időszakban tehát még adottak voltak az egységes fellépés feltételei a legnehezebb pillanatokban is. A magyar polgári demokratikus forradalom győzelme után a megszállott területre irányuló demokratikus és szocialista propagandával szemben és az ezzel párhuzamosan tapasztalható magyar burzsoá nacionalista propagandával szemben is a pécsi szerb katonai parancsnok a legerélyesebben igyekezett fellépni. A legszigorúbb elbánást helyezte kilátásba azért, mert „a magyar kormánynak hivatalos és nem hivatalos közegei oly híreket terjesztenek", amelyek a lakosság nyugalmát zavarják.

45 Ahogy nőtt a feszültség és az ellenállás szervezettsége, úgy irányultak a megszállók akciói és fellépései is egyre határozottabban a szervezett munkásmozgalom ellen, és a munkásság vezetői ellen. Január 26-án a szerb állomásparancsnok figyelmeztetést intézett a lakossághoz, amelyben arra szólította föl, hogy ne hallgasson vezéreire, tartózkodjon a demonstrációktól és kihívástól. A kellő nyomaték kedvéért hozzátette: ,,... ha csak egyetlen katonám hajszála meggörbülne... serikinek az életét nem fogom kímélni, s a várost elpusztítom a föld színéről.

46 Február 13-án elrendelte a gyülekezési tilalmat. A halmozódó feszültség légkörében Pandurovics szerb főispán február 19-én hivatalos cáfolatot bocsátott ki a budapesti lapokban megjelent olyan hírekről, amelyek szerint Pécsett a szerbek túlkapásai miatt nincs nyugalom és rend.

47 Két nap múlva a pécsi szocialisták vezetésével kirobbant az elsöprő erejű általános politikai tiltakozó sztrájk, amelynek jelentősége messze túlnőtt a város és a megye határain. A szerb parancsnokság a vezetők letartóztatásával, túszok szedésével és halálbüntetés kilátásba helyezésével válaszolt. A szerb megszállás időszakának e legfeszültebb időszaka 18 napig tartott és teljes győzelemmel ért véget március 13-án.

4B A szerb állomásparancsnok március 15-én ugyan még olyan tartalmú levelet intézett a polgármesterhez, amelyben a rendőrség szerb ellenőrzésére, a városháza ellenőrzésére stb. vonatkozó, február 23-i intézkedéseit a sztrájktól függetlennek és így továbbra is érvényben maradónak minősítette.

49 A Hajdú által vezetett küldöttség azonban március 18-án Belgrádban többek között a munkás szervezetek működési szabadságának elismerését és a magyar tisztviselők visszahelyezését is elérte. A sztrájkban nagyfokú fegyelmezettségről tettek bizonyságot a pécsi proletárok és ez a lakosság egyéb rétegeit is magával ragadta. A hatalmas demonstrációban csupán a burzsoázia szerepe volt „vegyes értékű".

50 A tömegek egységes fellépésének hatása alól azonban legfőbb szócsövük, a Dunántúl sem tudott szabadulni. A sztrájk alatt a lap hangot váltott. Valószínűleg ennek köszönhette, hogy a megszállás kezdetétől mindig csorbítatlanul megjelenő lapból a sztrájkot követően, március 15-én törölt először cikket a cenzúra. A pécsi akció hatására a megye más településein is megmozdulások voltak, elsősorban a bányászok körében. A pécsi sztrájk a legmeggyőzőbben igazolta, hogy a szerb annexiónak, itt nem volt támasza. A megszállók csak a katonai erőre tudtak támaszkodni. Ugyanakkor e sztrájk tanulságaihoz tartozik, hogy a pécsi szocialisták internacionalizmusa visszhangra talált a szerbiai szocialisták körében is, akik több helyütt szolidaritási akciókat szerveztek a pécsi munkásság harcának támogatására.

51 Ez már annak gyümölcse volt, hogy a pécsi szocialisták tiszteletben tartották a délszlávok jogos elszakadási igényét. Pécs és Baranya magyarságáért harcolva a párt nem lépte túl a jogos követelések határát, nem terjesztette ki követeléseit és tevékenységét a délszláv többségű területekre. Jogos nemzeti követelését összekapcsolta a nemzetközi proletár szolidaritással. A párt vezetőségének a sztrájkolókhoz intézett felhívása a Hajdú által korábban megfogalmazott felfogásra épült és azt jelezte, hogy 1919. márciusában a pécsi párt törekvéseinek tartalmát tekintve eljutott a KMP nemzetiségi koncepciójával való azonosulásig: „Elvtársak! Mi a nemzetek önrendelkezési joga elvének alapján állunk és vívjuk küzdelmünket az új idegen elnyomás, a dinasztikus, militarisztikus imperializmus ellen. A szabad Magyar Népköztársasághoz akarunk tartozni, mert magyarok vagyunk.