Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK 18—19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: Harc a magyar államnyelvért a soknemzetiségű Baranyában

„Igaz ugyan, hogy egynehány jelentéseinket Deák nyelven tettük, de minthogy a magyar nyelven teendő Tudósétás nekünk egyenessen meghagyva nem volt, Megyénk kebelében pedig tapasztalhattuk, hogy ... a Tisztviselő Urak ... hivatalos Jelentéseiket Deák nyelven teendik és ezek ... elfogatódnak ... fel sem gondolhattuk, hogy ... a Vármegye e béli tettünket kedvetlenül vehetné." Aztán sietve megígérik, hogy „... már most a Tettes, Ns Vgye Rendeletéhez fogjuk magunkat édes örömest alkalmasztattni." A jelentés első oldalán ettől kezdve az alábbi címzés olvasható: ,, Nagy Méltóságos, Méltóságos, Tisztelendő, Nagyságos, Tekintetes, Nemes, Nemzetes és Vitézlő Karoknak és Rendeknek, Tekéntetes Ns Baranya vármegye Közönségének, Kegyes Urainknak — Pécsett." A baranyai követek tevékenységét azonban nemcsak megbízóik bírálták, hanem más megyékből való követtársaik is. A szomszédos Somogy megye követei legalább is elmarasztalták őket alábbi átiratukban: ,,... álmélkodva kellett tapasztalnunk, hogy Nagyságtoknak követje a Nyilvános Többséggel némelly állíttásaiban ellenkezik." „.. .méltóztassanak olly Rendeléseket tenni, hogy Országos követjek ... Semmit ne tegyen, mellyből a Hazának valami módon Sérelme következhetnék."

0 A baranyai követeket először az 1832/36. évi országgyűlésre készítették fel alaposan. A rendszeres országgyűlési munkára vonatkozó utasítást ekkor már a közgyűlés által kiküldött választmány dolgozta ki Répási Leopold másodalispán elnöklete alatt. Tagja volt Juranits László Kanonok, 5 táblabíró, a megyei főbíró, 1 szolgabíró, 2 esküdt és egy városi tanácsos.

7 Az utasítás mélységét illetően széles körű vita bontakozott ki. Voltak akik azt akarták, hogy a tárgysorozat minden pontjára dolgozzon ki a választmány kötelező erejű utasítást, mások azt vallották, hogy csak általános elveket kell kidolgozni, a többiek meg csak a nemesi kiváltságokra és a különösen a megyét érintő tárgyakra vonatkozóan akartak kötelező utasítást adni, a többire nézve pedig „... az országos tanátskozásokban való magok elhatározását önnön értelmességekre és lelki esméretekre bízni véleménykedtek." A döntés végül az lett, hogy az országos problémákra vonatkozóan általános elveket kell kidolgozni az „Országos Rendszeres Munkák" sorrendjében. Az urbárium kérdését azonban mindig teljes részletességgel tárgyalták és a követeknek külön utasítást adtak.

8 Fel kell figyelnünk arra, hogy 1839-től kezdve egyre növekszik a püspökség befolyása a választmányban. Ebben az évben a tagok sorában már 1 címzetes püspököt, 1 prépostot és 3 kanonokot találunk a szokott világiak mellett. 1842-ben pedig már maga Szcitovszky püspök vállalja az elnökséget. Ezzel függ össze, hogy 1839-től a követi utasítások is megszigorodtak. Erre utal az alábbi jegyzőkönyvi bejegyzés: „Az ekkép kimunkált követi utasítás, a' Közönség előtt pontomonként felolvastatván és egész kiterjedésében elfogadtatván, Követ Uraknak hiteles Petsét alatt, szoros hozzátartás végett kiadattni rendeltetik."

9 A követek az otthoniakat mindenről pontosan tájékoztatták, öt naponként, hetenként vagy két hetenként időközi írásbeli jelentéseket küldtek, rendkívüli eseményekről, királyi üzenetekről, országgyűlési feliratról stb. pedig „nyargalú postán" azonnal küldték jelentéseiket.

10 Jelentéseik eleinte tele vannak szertelen reménységgel. Hol az uralkodóban, hol a nádor támogatásában bizakodnak, máskor meg csak „biztosan remélik, hogy naponként fogyni fog az anya nyelviül idegenkedőknek száma." Lelkesen hallgatják 1826. április 17-én Szepesy püspököt, aki a két tábla vegyes bizottsága nevében beterjeszti a magyar nyelv tanítás útján való terjesztéséről szóló javaslatát, amely magyarul tudó tanítók képzésére 4 preparandiát kíván felállítani és a nádor felügyelete alatt nyelvterjesztő társaságot létrehozni.

11 Hírt adnak arról is, hogy felhívása nyomán „Tétettek... több pénzbeli, s egyéb áldozatok a Nemzeti Nyelv előmozdíttására s ennek segedelme által a tudományok és szép mesterségek virágoztatására, a nemzeti lélek kiterjedésére.. ,

12 Minthogy az 1825—27. országgyűlés sok reménységből csak a Tudományos Akadémia