Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK 18—19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Füzes Miklós: Vókány népessége a 18. század elejétől a 20. század közepéig, különös tekintettel a nemzetiségi kérdésekre

Decemberben született Bacchus Susanna. Apja Zakariás, keresztapa Szibert János. A következő évben született, 1760. évben Melchior Härtung. Apa Hartmann, keresztapa Melchior Gast. Augusztus 13-án született Feuerstein Margaréta. Apja Adamus. A házassági anyakönyv szerint 1755. januárjában kötött házasságot Jusztina Szeretics vókányi lakos Simon Mihók iváni lakossal. A halotti anyakönyv bejegyzései 1757. évtől kezdődnek. A bejegyzések száma jelentősnek tűnik. A bejegyzések a temetés idejét jelentik. 1757. szeptember 9. Katarina Weisz (14 éves leány), apa János; augusztus 2. Kram János felesége Borbála, 36 éves; október 5. Mária Borbála Glics, 16 éves; október 17. Hoffman Borbála, 2 éves. Apja Márton; október 19. Hoffman Mária, 61 éves özvegy; november Weiszenbach Miklós 50 éves; november 13. Szlingen Jakab felesége Dorottya, 48 éves; november 17. Span Jakab felesége Annamária; november 27. Röder András, 54 éves; 1758 január 25. Horvát Jakab felesége Mária 58 éves; június 24. Mihály Rancs; augusztus 26. Hain János felesége Margit 30 éves; szeptember 11. Wasszerman Vitus felesége Borbála, 32 éves; november 11. Horvát Jakab, 74 éves özvegy. Ezekből az adatokból következik, hogy a német telepesek beköltözése a szakirodalom eddigi állításával szemben nem 1757-ben kezdődött,

35 hanem már 1755-ben, esetleg még előbb, de erre bizonyíték hiányában csak következtetni tudunk. Megállapíthatjuk azt is, hogy a betelepítés nem egyszerre történt. A jobb feltételeket kereső telepesek fokozatosan töltötték fel a falut, számuk 1757-re túlnyomóvá válhatott. A következő adatok további mozgásról tanúskodnak. Joannes Homan 39 éves vókányi lakos 1773. október 8-án a földesúr és az újpetrei (akkor Rác-petre!) plébános közötti birtokvitában vallja, hogy a községben mintegy 14 esztendő óta lakik,

30 tehát 1759 óta. Az anyakönyv adatai alapján igazmondása nyilvánvaló. Ugyanebben az ügyben vallja Urbanus Petz vókányi lakos, hogy a községben 10 esztendő óta egyfolytában lakik, tehát 1763 óta. A szakirodalom 1757-től kezdődően mintegy 90 fős kolóniáról tud, akik 20 családot alkottak. Saját imaházuk és iskolájuk volt. A falut teljesen átformálták, német jellegűvé tették.

37 Az elnémetesedés mintegy tíz év alatt teljesen megtörtént. A Mária Terézia féle úrbérrendezés idején, 1767-ben történt összeírás a teljes mértékű elnémetesedést tanúsítja. Egy kivételt találunk csak, a már említett Szabó Mátyást, aki a faluban zsellérként élt. Az elnémetesedés ideje az itt közölteknél minden bizonnyal még hamarabb megtörtént. A falu ezalatt a rövid idő alatt is jelentősen fejlődött. A jobbágytelkek száma 1767-re 33 8/32-re növekedett. A telkes jobbágyok száma 65-re, a házaszselléreké 16-ra emelkedett. Telekátlaguk 0,51 volt, ami az I. osztályú vidéket figyelembe véve 11 hold szántót és 5 hold rétet jelentett. A telkes jobbágyoknak 31, a zselléreknek 5 belső telkük volt. Megnövekedett a szántóterület nagysága is. A jobbágyoknak 444 hold, a zselléreknek 7 hold szántójuk volt. Rétjük a telkesjobbágyoknak 217 hold, a zselléreknek 10 hold volt.

38 Ezt a fejlődést az új telepesek igen mostoha körülmények között érhették el. Elég egy pillantást az anyakönyvre vetni, hogy ezt megállapítsuk. Az 1757. évi 2 születésre ugyanis 9 halálozás esik. 1758-ban nincs is újszülött, van viszont 5 haláleset. Oka lehetett ez is annak, hogy a német telepesek tartózkodási ideje sem volt stabil. Az anyakönyvben szereplők közül sokat a fent említett 1767. évi összeírásban hiába keresünk.

3i} Ennek szemléltetésére és a későbbi összehasonlítási alap kedvéért az összeírás adatait részletesen közöljük.