Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TELEPÍTÉSI ÉS NÉPESSÉGÖSSZEÍRÁSOK A 17—19. SZÁZADI BARANYA MEGYÉBEN - Móró Mária Anna: Mária Terézia cigány-rendeletei és a Baranya megyei cigányösszeírások 1775—1779

7. Ha 1768-dik esztendőbeli június holnapnak utollyáig a Czigányoknak valamely föld alá vájott gunyhói, vagy föld szinin felvert sátorai a Nemes Vármegyében még találtatnának, azok azonnal a Helység Biráitul kemény büntetés alatt, mellyet nékiek, ha ezen parancsolatnak nem engedelmeskednek, el szenvedni kölletik, el hányattassanak s meg égettessenek. 8. Vagy magok a czigány szülők, vagy azoknak gyermekei lakó házokon kivül mezételen ne járjanak, ebben ellenkezőt tévő attyok keményen meg verettessenek, a gyermekek pedig meg fogattassanak, s meg vesszöztessenek, vagy meg korbácsoltassanak. Öltözeteket ugyan ezek azoknak, a kik között ezután fognak lakni, ruhájúkhoz alkalmaztassák, és semmiképpen meg ne engedtessék, hogy az asszonyok magokat lepedőkben takargassák, hanem mint házokban, mint kivül illendőképpen ruházzák magokat, mert valahányszor ezen parancsolat ellen fognak cselekedni, mind annyiszor kemény büntetés alá fognak vetteni. 1772-ik esztendőben 23-ik Martiusban kiadott parancsolat által minden hat holnapoknak el follyása után ezen dolog véget informátio, vagyis tudóséttás kévántatik. 9. A czigányoknak vajdái mindgyárást el tilttassanak, és ők ezekkel egyetemben a helység birái alá vettessenek. 10. Az Helységek biráji a czigányoknak minden cselekedetekre és fogyatkozásaikra, de főképpen arra gondossan vigyázzanak, hogy élnek-é némellyek közüllök dög által el veszett marháknak húsával ? és ha valamelyik találtatik, a ki ollyas marháknak húsával élne, azontúl minden halasztás nélkül meg büntettessék, a ki pedig még az ell szenvedett büntetés után is ezen parancsolatot meg vetvén az illyen tilos étkeket gyakorollya, valahányszor észre vétetik, annyiszor az Nemes Vm-nek fogságában száraz kenyéren és vizén böjtölve egy egész holnapig szenvedgyen, azután pedig páltzával vagy korbátssal meg verettetvén el eresztessék. 11. Czigányoknak már két esztendős gyermekei, akiknek nevelésében leggtöbb áll, a lakosok között el osztogattassanak, és hogy azokat jól nevellyék, minden parasztnak egytül napjára egy garas mind addig, még az munkára alkalmatossak nem lesznek, és életéknek 12. esztendejét meg nem haladják, fizettessék. Az hol mégis illyetén gyermekek nagyobb számmal volnának, Eő felségének meg irattassék, hogy rollok valamely alkalmas rendelések eshessenek. Töbnyire az plebánusoknak is parancsoltatik, hogy mint a czigányokat, mint azoknak gyermekeit az igaz hitnek állapottyában oktassák, és ezeket, tudniillik a gyermekeket az oskolákban (az hol ingyen fognak taníttatni) jártassák. 12. Hogy ezen nemzetségnek még emlékezete se maradgyon fönn, a sokszor emiétett czigányoknak erőssen meg parantsoltassék, hogy ezután ne czigányul, hanem azon nyelvel, mellyet azok az emberek, kik között forgolódnak, élni szoktak, beszéllyenek, és ha czigányul merészelnek beszélni, meg büntettessenek érdemek felől teendő szabad ítélet szerint. 13. Mivel nem régen rendeltetett közönséges Conscriptioban ezen emberekről is légyen emlékezet, következendőképpen mind azok, kik földekkel biró gazdák, mint zsellérek, lettek, vagy lakósok, az adó, vagyis contributió alá vettetnek, azért az Urbáriumbéli Tabellákban ezek bé Írattassanak, és hogy bizonyos légyen, hogy ezek is conscribálva vannak, azokban első esztendőkben Uj Polgároknak neve alatt feli jegyeztessenek.