Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TELEPÍTÉSI ÉS NÉPESSÉGÖSSZEÍRÁSOK A 17—19. SZÁZADI BARANYA MEGYÉBEN - Nagy Lajos: A Császári Udvari Kamara pécsi prefekturájához tartozó terület 1687-ben

A Császári Udvari Kamara berendezkedése, mint említettük számvetéssel kezdődött. A pécsi prefektúra vezetője egymaga nem tudta volna teljesíteni a feladatot. De Vincentcz idegen volt, Radanay, akkori pécsi püspök szerint sem magyarul, sem más itteni (délszláv) nyelven nem beszélt. Munkája jó részét Nagy György László csáktornyai adminisztrátor végezte el „commissariusi" minőségben. A nevéből következtetjük, hogy Nagy György magyar anyanyelvű volt, Csáktornyán bizonyára megtanult egy, vagy több délszláv nyelvet is. Figyelembe véve az összeírt terület nagyságát, az akkori rossz közbiztonságot, és az útviszonyokat, az összeírok feltűnően gyors munkát végeztek. A terület a történelmi Baranya, Somogy és Tolna egy részére terjed ki; határa nagyolva rajzolva: délen Sellyétől a Dráva mellett a Dunáig húzódik, keleten a Duna vonalában Sárköz északi pereméig terjed, északon a Balaton délnyugati végpontjáig ér, nyugaton a Balaton említett helye — Kaposvár—Dombóvár—Szentlőrinc—Sellye vonal. Délen, a Dráván túl, 1687. júniusában még a török volt az úr, a Sárköztől északra eső terület a földvári (?) prefektúrához tartozhatott, nyugatabbra, bizonyára a kanizsai és a szigetvári törökök miatt nem lett volna biztonságos a munkájuk. A szakirodalomból ismert, hogy a felszabadított országrészekben végzett összeírások közül a pécsi prefektúráé a legteljesebb. A terület korabeli történetével foglalkozó szakmunkákban számos helyen hivatkoznak de Vincentcz és Nagy György László összeírására. A szerzők többsége kifogásolja a benne található helynevek helytelen írását, szövegének hibás latinságát, olvashatatlanságát, hogy a lakott területeket is lakatlannak írták le, stb. Valamennyi szerző észrevételével a hely rövidsége miatt nem foglalkozhatunk külön-külön. Az összeírok mentségére mindenekelőtt azokat a körülményeket kell felhoznunk, amelyek között a munkájukat végezték. Az összeírásban szereplő, ma is élő, vagy elpusztult falvak nevénél tapasztaltuk, hogy fonetikusan, a környéken ma is élő tájszólás szerint írták le. Pl. Pokonya-(Dráva-) palkonya, Nagy Petörd, Bika Tó-Békató. Máskor a délszláv fonetika szerint jegyeztek (pl. ÜrögIreg, Görcsöny—Gercsen). Latin nyelve, mint azt Petrovich Ede a Pécsről készített öszszeírás fordításakor megállapította, nem klasszikus latin. A barokk kor közigazgatási és gazdasági tisztviselői latin nyelvén írtak, egyéni szavakat is képeztek. A szövegben ezeket következetesen alkalmazták. A szöveget kiírt barokk írással írták, olvasása, az egyes betűk, azok kapcsolása és a rövidítések megismerése után, nem nehéz. A lakatlannak írt területek nagysága kérdésében nem érheti az összeírókat vád. Munkájukat részben a felégetett föld stratégiája alapján elpusztított területen végezték, a nagyharsányi csatára gyülekező császári hadak útvonalában, illetve táborhelyeik közelében. Az összeírok is megemlítik a Mohács környéki 145 falu összeírásánál, hogy lakosaik „a szigeteken, hegyekben és erdőkben lappanganak" a gyülekező táborok miatt. Kétségtelenül előfordul, hogy valamelyik falut egyszer lakottnak, máskor lakatlannak írták le. (pl. Mecsekrákost). Ez azon is múlhatott, hogy az egyik összeíró talált ottjártakor embert a faluban, a másik meg nem. A sok ide-oda menekülő, az életét és a megmaradt jószágát bujkálva mentő ember között nem lehetett megkeresni a pusztán maradt falu esetleg még élő lakosait. A bevezetőben Nagy György László azt írja, hogy az összeírás nagy részét ő maga („per me") végezte, de Vincentcz Pécsen maradt. Amennyiben hatósági fegyveresek kísérték, az útja viszonylag biztonságos lehetett. Mégis feltűnően nagy területet járt be. Az összeírást követő időben eltűnt falvak jó részét a már kiadott Somogy megyei és a most szerkesztett baranyai dűlőnév-gyűjteményben találtuk csak meg. Munkánkat megkönnyítette, hogy az összeíró faluról-falura haladt. A két ismert falu között eltűnt régi település nevét a dűlőnevek között, kevés kivétellel, megtaláltuk. Sok helyen meg is említették a dűlőnévgyűjtemények adatszolgáltatói, hogy azon a helyen milyen nevű régi falu volt. Az összeíró tehát járt is a feljegyzett falvakban, nem hallomás alapján lajstromozta őket. Sajnos, a Tolna megyében ezideig gyűjtött dűlőnevek anyagát lekötöttségünk miatt nem