Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 19 — 20. SZÁZAD - Szita László: Dokumentumok az 1918. május 20-i pécsi katona — bányász felkelés történetéhez

A 6. gyalogezred pécsi pótzászlóaljának és a város vezetőségének ellentétei már a háború kirobbanása előtti időszakban és közvetlenül azt követő időszakra vezethetők vissza. 1914 júniusában, majd decemberben éles viták jelezték, hogy Pécs város tanácsa minden eszközt megragad, hogy az 52. gyalogezred kerüljön vissza Pécsre. Több kísérletet tett arra, hogy realizálja ezt a törekvését. A császári udvarhoz, a főherceghez, a hadügyminiszterhez kérvényeket menesztettek, eredménytelenül. Az ellentét alapvető oka az volt, hogy a pótzászlóalj cseh, osztrák főtisztjei, de általában a tisztikar nem tudott és nem is akart kapcsolatokat kiépíteni a polgári kaszinóval, a város vezetőivel. Már a háború előtt többször összeütközésre került sor a város előkelő mulatságaira meghívott ,,6-os" tisztek és más helybeli „befogadott" egységek tisztjei között. A háború alatt az ellentétek kiéleződtek. A zászlóalj-parancsnokság panaszt emelt a főispánnál és a hadügyminiszternél a városi tanácsnál illetve a polgármesternél azért, hogy a zászlóalj körzetét (Frigyes Laktanya) a szükséges módon nem tartják rendben. A katonák rothadt szalmán fekszenek, teli rovarokkal. Az épületen — amely városi tulajdon — a szükséges javításokat nem végezték el. Az alapvető higéniai viszonyokat nem teremtette meg a város. A polgármester elutasítja a vádakat, ugyanakkor a szolgálati út megkerülésével, feljelentéssel vádolja a zászlóalj-parancsnokságot. Az ellentéteket növelte, hogy a hagyománnyá vált „honvéd-napokra" nem hívták meg sem a tiszteket sem a legénységet. A város minden kísérlete azonban kudarcba fulladt. A pótzászlóaljat nem vezényelték el. A katonafelkelés után a városi tanács ismét nagy energiával arra törekedett, hogy a „várost és annak polgárságát veszélyeztető" felkelőket eltávolítsa a városból. A hadügyminisztérium azonban újra megtagadta. Lásd erre vonatkozóan e dokumentumgyűjtemény 1919. május 27-i, május 31-i, június 7-i, 25i s végül július 9-én kelt iratait. Ugyanerre Bm. L. Pécs. v. It. Pm. ált. ir. 1486/1914. irat idevonatkozó részét. 2. 1918. március 7 A belügyminiszter leitató a főispánhoz az orosz forradalom hatására jelentkező mozgalmak esetén a statárium elrendeléséről Magyar királyi belügyminister. ad 15 0 0 szám. res. Valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjének A kormány felismervén az új szociális kérdések horderejét, a munkásság jogos óhajai elől, amennyiben bér, élelmezési, vagy szervezési kérdésekről volt szó, sohasem zárkózott el.— Az újabbi munkásmozgalmak és zavargások azonban, nem a most említett kérdések folyományai, hanem az állammal és társadalommal szemben, egyenesen hatalmi kérdéssé váltak.—