Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 19 — 20. SZÁZAD - Szita László: Dokumentumok az 1918. május 20-i pécsi katona — bányász felkelés történetéhez

Dokumentumok az 1918. május 20-i pécsi katona-bányász felkelés történetéhez SZITA LÁSZLÓ I. BEVEZETÉS A felkelés 60-ik évfordulóján úgy véljük a legméltóbb olyan emléket állí­tani, amely erősebb minden szobornál, maradandóbb a megemlékezés ün­nepén elhangzó szónál, Pécsett, a felkelők emlékére emelt emlékmű már­vány tábláján az aranyozott betűk rég megkoptak, alig olvashatók. A beton is megrepedt. A könyv minden emlékműnél tartósabbnak bizonyult az embe­riség történetében. A hiteles dokumentumok meglepő ellenállást tanúsítot­tak a múló időben. Kutatásunk is ebből kiindulva igyekezett mind több olyan dokumentumot feltárni, amelyek hiteles történetét adják az 1918. május 20­án kirobbant pécsi katona-bányász felkelés történetének. A tudományos irodalom igen kis helyet szentelt a monarchia egyik leg­jelentősebb katonafelkelésének. 1 Ezeknek a munkáknak úttörő jelentőségét nem kisebbítve, meg kell azonban jegyeznünk, hogy döntő kérdésekben té­vedtek. A tévedés egy hamisan konstruált adatközléssel, továbbá a felkelés hátterének valótlan beállítását rögzítő kézirat felhasználással tovább erő­södött. 2 A valótlan adatokat a tudományos irodalom mint argumentumokat átvette és így alakulhatott ki a felkelés ,,szerb jellege". Háttérbe szorult a helyes koncepció és a valóság. A felkelésnek nincs egyetlen mozzanata sem, amely nacionalista irányt mutatott volna. A felkelő katonaság nemzetiségi struktúrájának érintésekor is túlhangsúlyozzák annak szerb jellegét. Valójá­ban ez sem állja meg a helyét. A pótzászlóalj legénységi állománya vegyes nemzetiségű volt. A felkelést kirobbantó és a lábadozó-barakktáborban pi­henésben volt egység, Oroszországból alig egy hónapja visszatért embe­rekből állt. Többségük orosz fogságból került a pécsi lágerbe. A monarchia szinte minden nemzetisége képviseltette magát a 6. gya­logezred pótzászlóaljában. Magyarok mellett szerbek, horvátok, ruszinok, németek. Bácskából, Verőce járásaiból, Baranyából, Trencsén megyéből, Bihar megyéből. Közel ötven százalékuk az újvidéki körzet magyar, szerb, és német lakosaiból, 10—15 százalékuk szlavóniai horvát falvakból került Pécsre 1918. április elején. Ismeretes annak a hatvannyolc 6. gyalogezred­ben katonának a neve, akik április—augusztus között mint betegek meg­fordultak a kórházban. Zömük a 3. század tagja volt, akik az élvonalban harcoltak a felkelés idején. Harminchét magyar, illetve német és ruszin volt közöttük. Harmincegy pedig szerb és horvát. 3 Ez a nemzetiségi összeté­tel volt jellemző nemcsak a pótzászlóalj 3. századára, hanem az egész ezredre. A felkelés leverésében döntő szerepet vállalt a 19. gyalogezred. Bár a beérkezett segédcsapatok nélkül nem bírt a felkelőkkel, már az egy-

Next

/
Thumbnails
Contents