Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 19 — 20. SZÁZAD - Tegzes Ferenc: A Pécsi Munkásiskola 1906 - 1914

1913. december 14 A Munkás beszámolója Róna Jenő előadásáról A Népkönyvtár-Egyesület által rendezett előadás sorozatnak egyik előadása vasárnap délelőtt 11—12 óra között volt az Apollóban. Az előadó, Róna Jenő főreáliskolai tanár volt, aki „Kihalt növények és állatok" címen tartott igen érdekes előadást. Elsősorban is a kövületek jelentőségét, a megkövesedés módjait tárgyalta; azután megcáfolta azokat a téves nézeteket, melyek régebben a kövületekről uralkodtak. Azután a régi kihalt állatok különböző fajait mutatta be az előadó érdekes magyarázat és vetített képek kíséretében. Majd a föld történetének egyes korszakairól és a fejlődéstan rövid kialakulásáról tárgyalt az előadó. A kitűnő előadást a nagyszámú hallgatóság élénk tapsa zárta be. Munkás, 1913. december 14. 5. p. (A Pécsi Népkönyvtár-Egyesület előadása.) 31. 1913. december 21 A Munkás tudósítása Hajdú Gyulának az ,,Új világszemlélet" címmel tartott előadásáról Az Apollóban a múlt vasárnap dr. Hajdú elvtárs tartott előadást fenti címen. Az előadás megkezdésekor a hallgatóság bizony kissé gyér számban volt még jelen, később azonban csakhamar megteltek a padsorok. Dr. Hajdú elvtársat az előadói asztalnál való megjelenésekor a hallgtóság tapsa fogadta. Azzal kezde előadását, hogy a világszemlélet az, amint az egyes emberek vagy társadalmi rétegek a világot látják. Ha az egyes osztályok világszemlélete közt van is eltérés, mégis kijegecesedik ezek közül egy általános fölfogás, a mit az egyes történelmi korszakok általános világszemléletének nevezhetünk. A régi világszemlélet az volt, hogy az emberek mindent ami van, akár az anyag, akár a társadalom berendezése, ez mind állandó, változatlan. Az új világszemlélet ellenben ettől az ellenkező. Ennek a hívei meg vannak arról győződve, hogy semmi sem állandó, változatlan a világegyetemben. A régi fölfogás az volt, hogy egy természet fölötti erő megalkotta valaha a világot, annak minden berendezésével és azóta és örökké változatlan volt és lesz. A régi erkölcsi törvényeket is ehhez a fölfogáshoz szabták. Azt hitték, hogy aki ezen tanok ellen vét, azokat szétdúlni akarja, az vétkezik az ellen a felsőbb természetfölötti lény ellen. És ezt, az erkölcsi törvényt is így örökösnek hitték. A természet fokozatos megismerése azonban arra az új tapasztalatra juttatta az embereket, hogy nem állandó és nem változatlan a világegyetemben semmi. A vegytan az atomrendszer megismerésével, újabban a rádiumaktivitás fölfedezése megdöntötte az anyag változatlanságának elméletét. Darwinnak a leszármazástana, melyben a fajok eredetét ismerteti meg velünk, azonkívül a természetes kiválasztódásra szóló tana a létért való küzdelem folyamatát tárja elénk. A létért való küzdelemben a természetes kiválasztás szerint mindig azok az egyének, csoportok maradnak fenn, amelyek erősebbek, alkalmazkodóbbak, életrevalóbbak, a gyengébbek elpusztulnak. És ez a foylamat állandó, örökös, most is mintegyre folyik. Ez a folyamat azt eredményezte, hogy azok a szerves lények, melyek ezelőtt ezer és millió évekkel léteztek, már nem léteznek, ki kellett pusztulniuk, mint gyengébbeknek. De nemcsak az anyag és a szerves lények vannak így változásoknak kitéve, ki van téve ennek maga a társadalom berendezés is. Ezt a történelem megmutatja. A társadalom története az osztályharcok története. Az osztályharcok pedig mindig arra törekedtek, hogy a társadalom berendezését forradalmi eszközökkel megváltoztassák. Erre nézve utalt az előadó ezen iskola megnyitásakor tartott előadására, amikor kifejtette, hogy a társadalom alakulatainak három főbb folyamatát ismerjük. Az egyik a legrégibb, a rabszolgaság megszüntetése. Erre következett a hűbéri társadalom, de az osztályharc, a jobbágyok oszályharca ezt is megszüntette. Most élünk a legújabb, a kapitalista társadalmi berendezkedésben, melynek alapja a tőkés termelés. A régi beren-