Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 19 — 20. SZÁZAD - Tegzes Ferenc: A Pécsi Munkásiskola 1906 - 1914
aztán be is bizonyítjuk tételeinket, a mivel ők rendesen adósak maradnak, sőt Doktor dr. úr nyilvánosan be is jelenti fizetésképtelenségét vallásbölcseleti téren. Csak nem akarja a közönséget Hajdú úr arról meggyőzni, hogy én, a dogmatika és a metafizika tanára, vagy pécsi paptársaim múzeumi alakok, a haladás kerékkötői, a babona terjesztői vagyunk? S mikor mindezt állítja rólam múltkori vezércikkében, megró stílusom keménysége miatt. Hát önöknek minden szabad egész a Csaplár Benedek leütéséig, nekem pedig ilyen támadások után nyájaskodnom illik? Doktor dr. és Hajdú urak megtámadnak minden vallást minden felekezetbeli hivők óriási többségének megbotránkoztatásával, mert Pécsett a családok és a társadalom igen nagy súlyt fektetnek a legfőbb vallási igazságokra, a város és a közönség templomokat épít és díszíttet, hitoktatókat tart és önök ketten új vallás, a vallástalanság vallását akarják Pécsett megalapítani? Hát illik az, hogy Doktor dr. úr belép a pécsi nagy családba és azzal kezdi, hogy felekezeti különbség nélkül sértegeti ezt a családot vallásos meggyőződésében? önök megtámadják a vallásokat a tudomány nevében, holott a természettudomány illetéktelen vallási kérdésekben, s önök nem foglalkoztak vallástudománnyal, sőt Hajdú úr bevallja, hogy közleményemet olvasva, főfájást kapott, aminek könnyű az okát kitalálni, minthogy én eléggé foglalkoztam e fajta kérdésekkel s érthetőleg ki tudom fejezni gondolataimat, Hajdú úrnak még, minden látszat szerint, tanulásra lesz szüksége, mielőtt metafizikai kérdésekkel foglalkozhatnék. Az persze valamivel nehezebb dolog, mint néhány sorban személyeskedni. Ha azt tudtam volna, hogy nagy hangú frázisaik dacára csak hozómra filozofálnak, s nem törlesztik adósságukat, nem ágyúztam volna verebekre. Ha szíveskednek elolvasni Soubert legújabb könyvét, láthatják, hogy mért nincs Amerikában szocializmus; ha visszagondolnak Kelemen Mózes dr. utóbbi cikkére 3 , láthatják, hogy önök nagyon rosszul választották meg tárgyalandó tételeiket a munkásiskola számára. Nem az a fő, hogy az atheizmus bebizonyíthatatlan hipotézisét adják a munkások elé, s különben is, mindaddig, míg marad egy kevés a munkások józan eszéből, Doktor dr. és Hajdú uraknak el nem hiszik, hogy a papok, felekezeti különbség nélkül, megannnyi hülyék vagy gazemberek. A józanabb munkás előbb-utóbb be fogja látni, hogy a munkásnak, a szegény embernek mégis csak aránylag legjobb barátja a papság és hogy vezetésére mégis csak illetékesebb valamivel, mint Doktor dr. vagy Hajdú urak. Hajdú úr méltatlan meggyanúsítására megjegyzem, hogy tudvalevőleg engem egyáltalán nem kísért a szereplési viszketeg, mint bizonyos urakat; és ha irodalmi babérokra áhítoznám, azokat nem egy Doktor dr. vagy Hajdú úrral kiküzdött polémiában kellene összeszednem. Apáthy professzor, akit a pécsiek üdvözöltek, azóta már kivált a szabad gondolkodók közül. Ezt találnám legokosabbnak Doktor dr. úrra nézve is. így aztán nem jönne ellenkezésbe mint állami alkalmazott a magyar állam sok intézményével atheismusa folytán, s nyugodtabban folytathatná áldásos működését szakszerű foglalkozásával. Szilvek Lajos dr. II. Hajdú úr cikkére röviden válaszolok, a magam részéről a zárszó jogával élek. Hajdú úr is más úton jár, én is más úton járok. Ő a tudomány útját járja, (már t.i. ő ezt mondja), én pedig a hit útját járom. Ő a tudományt isteníti s tartja ítélőhatalomnak elevenek és holtak felett, én az evangyelumi keresztény hitről állítom azt, hogy Istennek hatalma minden hivőnek üdvösségére, ő a tudományra mutat, mint erkölcsjavító erőforrásra és ekkor emlékeztetem őt Perikies korára Athénban, Augustuséra Rómában, XIV. Lajoséra Franciaországban, kiknek idejében a tudomány szintén elkevélyítette az embereket s ez idők voltak azok, mikor az erkölcsök zülleni kezdtek; én azt állítom, hogy a dégénérait erkölcsnek egyetlen gyógyszere a megtért lélek által befogadott Krisztus evangélioma, és itt ugyancsak emlékeztetem őt a művelődés és a világtörténelem el nem vitatható bizonyságtételére. Az egyházak elismerem, sok hibát követtek el a múltban, hibáznak ma is . . ., de ezeket a hibákat nem azok követték el, kikben a Krisztus Lelke élt. A szabadgondolkodó Hajdú úr tehát más úton jár, mint én, a hivő lelkész. Más gondolatvilágban élünk, más életelvek mozgatnak bennünket. Ezér nem is érthetjük meg egymást. Ő a múzeumba szeretné betuszkolni a Krisztus evangéliumát, én pediq Pál apostol meggyőződését vallom: ,,A keresztről való tudomány, azoknak, a kik elvesznek, boldogság, nekünk pedig, kik megtartatunk Istennek hatalma!" Hajdú úr előadásaiban nem is nyilatkozhat meg másféle hana. másféle véleménv. De a szabadgondolkodó társaság programjához hozzászólni — minden terrorizálni akarás nélkül — jogosultnak éreztem magam, mert bár más módon, de emberjavító, erkölcs nemesítő munka szolgálatában álló közkatona vagyok én is.
