Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 19 — 20. SZÁZAD - Madas József: Pécs belvárosának utcanevei

A természetszerűen bekövetkezett országút menti település mellett, még egy sajátos települési forma is felismerhető a külvárosokban. A Mecseknek a város felőli, déli lejtőjén keletkeztek szigetszerű házcsoportok. Ez különösen a budai külvárosra jellemző. Ha ezen szigetek az idők folyamán össze is épültek, magjuk többnyire még ma is felismerhető. Kialakulásukat elsősorban a városig lenyúló szőlőterület, tehát a munkahely közelsége — hiszen többnyire szőlőmunkások lakták — indokolta. De hozzájárult a nagy esésű Tettye patak is, mint az akkor egyetlen természetes energiaforrásra települt malom-, posztó-, bőr- stb. ipar is. Ilyen sziget a szigeti külvárosban, részben még ma is meglevő, Kisgyűd. A budai külvárosban a Barátúr környék, melyet csak 192ó-ban bontottak fel utcákra, az azóta még nevétől is megfosztott, ősi Puturluk. A Zidina környék apró telkei még ma is megvannak, sőt nevét is megőrizte. Feloldódott azonban a múlt századvégen a Benga. Területén szabályosabb utcák alakultak, lakossága is kicserélődött, így neve is feledésbe ment. A Benga a mai Ady Endre utca és a Katalin utca keresztezésének környékén feküdt. Nagyjából ilyen volt a külvárosok képe egy jó évszázaddal ezelőtt és csak a múlt század utolsó harmadában indultak komolyabb fejlődésnek, ami ebben a században valóságos burjánzássá alakult. Ez a terjeszkedés elsősorban a szigetek összeépülését jelentette, majd tovább terjeszkedett a szőlőterület rovására. Ennek a rohamos fejlődésnek még ma sincs vége. A város az utak mentén több kilométerre terjeszkedett, ellepte a Mecsek déli lejtőjét és jórészt elborította a várostól délre fekvő, főként legelőkből és rétekből álló egykori mezőgazdasági területet, mely addig lakatlan volt. A fentiekben vázlatosan jellemzett fejlődési vonal következménye az, hogy a pécsi külvárosoknak olyan utcája, melynek és nevének történelme van, csak igen kevés található. A legésszerűbbnek az látszott, hogy történelminek azokat az utcákat tekintsük, melyek a nagymértékű fejlődést megelőzően már megvoltak. így esett a választás azokra az utcákra, amelyek az 185ó. évben felfektetett, első pécsi telekkönyvben már szerepelnek. Alábbiakban megkíséreljük megállapítani megközelítő pontossággal, hogy a kiválasztott utcák mikor keletkezhettek, mikor értek el olyan beépültséget, hogy megértek a névadásra és hogyan változtak idővel ezek a nevek. Figyelembe veendő fontos szempont, hogy a puszta tény, hogy valamely településnek nincs neve, nem jelenti azt, hogy a település nem létezik. A névadáshoz bizonyos fejlettségi szint szükséges. Amíg csak egy-két ház áll valahol, addig a tulajdonosok, lakók neve határozza meg a helyet. Csak amikor már megnőtt az ott élők száma és így egy-két név már nem jellemző, — hiszen ilyen nevű ember már a város más részén is található —, akkor kap nevet az utca, a környék. Például szolgálhat erre az említett szigeti külvárosi Kisgyűd. Létéről már a 18. század második feléből vannak ismereteink. Egy 1780-ban készült térkép már 13 házat tüntet fel ott egy csoportban, de maga a név csak a 19. század elején jelentkezik először. Persze ennek oka lehet a kutatás hiánya is, de késői névadás is indokolhatja. Mindezek alapján az alábbiakban részletezett utcánkénti adatokban, a név első jelentkezésénél korábbi települést kel! feltételezni. A felhasznált forrásokat illetően az a helyzet, hogy a belvárosra vonatkozó tanulmányban ismertetett fontosabb források többnyire tartalmazták a külvárosokra vonatkozó adatokat is. De az ott jelentkező utcanevek — éppen a kutatás hiánya miatt — topográfiailag sok esetben nem voltak, vagy nem voltak biztosan azonosíthatók. Ez azzal a sajnálatos következménnyel járt,