Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 19 — 20. SZÁZAD - Madas József: Pécs belvárosának utcanevei

rint öszveírattassanak, és a házak száma a házakra felírattasson, 3

or hogy az utzák nevei meghatároztassanak, és felírattassanak." Ide tartozik még, hogy ezt megelőzően, 1841. szeptember 14-i tanácsülésen „Pritzlmayer Antal városi Hadnagy Úr jelenti: hogy sok utszáknak nevei már eltöröltettek, másoké már bizonyosan nem is tudatik, azért ezek eránt rendelést tétetni kér." ,,A jelentő Úr oda utasíttatik, hogy a Kapitány Úrnak hozzá járulásával az utszáknak neveit és tervét lerajzolva addja be, és a Költségek Jegyzékét Készítse el." így szól a 2714/1841. sz. határozat. Az adminisztráció gyors működésére jellemző, hogy még a fenti sürgető beadvány ellenére is csak az 1246/1843. sz. alatt következett be, hogy: ,,

Spies János h. Kapitány az utszáknak neveit és tervét lerajzolva, valamint a költségek jegyzékét bemutatja." Az ebben foglalt nevek nem mutatnak érdembeni változásokat. Minden utca megtartotta az 1804-ben kapott nevét, kivéve a mai Zrínyi utcát. Ez a mai Teréz utcával — 1804-ben — egy utcát képezett Theresia Ucza név alatt. Most külön nevet kapott: Arnold utca. Ez már az 1817. évi Berks féle térképen is jelentkezik, de sajnos nem sikerült megállapítani, mikor és milyen alapon született e név. Az utca lakói, vagy a város kiemelkedőbb személyiségei között nem találtunk e korban Arnold nevűt, viszont a katolikus vallás sem ismer szent Arnoldot. Egyéb változások legfeljebb abban jelentkeznek, hogy egyes nevek magyarosabb formákat vettek fel. A csatolt költségvetésnek egyik tétele figyelmet érdemel. A ,,2. 70 utcza 2szeres felírása, a Fő tér 4-szeres, 143 drb. á 20 xr. = 44 ft. 20 xr." Ebből a szövegből nem állapítható meg, hogy az utcánkénti két tábla, úgy mint 1804-ben, az utca egyik végén való két nyelvű felírás céljából, vagy pedig az utca két végén alkalmazandó magyar felírás érdekében történt. Mivel azonban az utcaneveket tartalmazó térképvázlaton csak magyar utcanevek szerepelnek, valószínűbbnek látszik az utóbbi. Mindenesetre érdekes a kétnyelvűségnek ez a korai megszűnése. Egy 1848-ban készült utcánkénti nemzetőri összeírás ugyanezen neveket tartalmazza. Az 1856. évben érvénybe lépett telekkönyv utcanevei sem mutatnak érdembeni eltérést, tehát az 1804. évi nevek igen soká maradtak érvényben és 1864-ben is csak részben változtak meg. Az eddigieket ki kell egészíteni azzal, hogy a hivatalos eljárások szempontjából, az utcaneveknek nem volt különösebb jelentőségük. A fontosabbak a házszámok voltak. Ugyanis a házak számozása az utcáktól függetlenül, városrészenként történt. így, régebben, a belvárosban a Jókai u. 8. számú háznál, az egykori provizorátusnál, majd későbben a tanácsháznál volt az 1. szám. Onnan kacskaringóztak végig az utcákon, amíg elérkeztek a legmagasabb házszámhoz. Csak az volt a baj, hogy nem a telkeket, hanem a lakóházakat számozták. így, ha egy beépítetlen telken ház épült, az még magasabb számot kapott. Azonos volt a helyzet a két utcára nyíló telkeknél is, amiből pedig akkoriban nagyon sok volt. Ha örökösödés, vagy más okból a telket megosztották, ugyanez a probléma jelentkezett. Ilyen volt például a helyzet a Jókai utcában, ahol egymás mellett állott a 199. és az 593. számú ház. Ez a számozási rendszer szerepelt még az 1856. évben érvénybe lépett telekkönyvben is.