Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 19 — 20. SZÁZAD - Nagy Lajos — Fetter Antal: Régi magánkutak Pécsen

Az Iskola utca 10. sz. házban Koller József, az elődjére kiszabott 18 forint helyett, az 1792/93. gazdasági évtől 1806/7 ig 20 forint vízbért fizetett évente. Az összeget 1807 8-ban 24 forintra emelték. Ennyit fizetett az 1832-ben be­következett haláláig. Az 1832/33. gazdasági évre járó vízbért még az ő ne­vére fizették be. 1829-ben még Koller volt a ház lakója, amikor Szepesy Ignác püspök el­rendelte a káptalani házak és a hozzájuk tartozó telkek leírásának az elké­szítését. A házankénti leírás amelyre később még többször hivatkozunk, a Káptalani Levéltárban fennmaradt. 231 Az Iskola utca 10. sz. ház kertjében egy kutat említenek a leírók, amelybe a Szemináriumi kútból (a Káptalan utcai kút másik neve) csöveken át folyt a víz. A vizet az udvarba is levezették. A szöveg szerint ,,a kert közepén medence is volt, szökőkúttal". Az 1859. évi vízbérrendezéskor készült összeírás szerint, három kút tarto­zott a házhoz: egy szökőkút („Springbrun"), egy udvari kút („Hofbrun) és egy konyhai kút („Küchelbrun") Az összeírás készítője, Lukrits Ignác városi mér­nök leírta, hogy a kutak a Szemináriumnál levő városi közkútból (Káptalan utcai kút) kapták a vizet. A vízfelesleget a Káptalan utca 4. sz. ház magán­kútjába továbbították. (Az utóbbi adatra később még visszatérünk.) Koller után Teresanszky (Terstyanszky) Imre lakott a házban. 1833/34-től 1846/47­ig évi 10 forint vízbért fizetett. Utóda, Ranolder János, nem sokat tartózkodott Pécsen. A császárhű Scitovszky püspökkel együtt a szabadság­harc idején, 1849-ben Ausztriába menekült. 1849 július 21-én Scitovszkyból hercegprímás, október 29-én Ranolderből veszprémi püspök lett. Pécsi kano­noksága idején, két gazdasági évben fizetett vízbért (1848/49. és 1849/50). Egy 1861. évi tanácsi jelentés szerint Terstyanszky kanonok 9 forintnyi vízbér tartozását elengedték. 232 A pénztárkönyvekből azonban kitűnik, hogy Ranol­der maradt adós. Král József kanonok 1850/51 -ben szintén 10 forintot, 1851 52-től 1861/62­ig 30 forintot fizetett évente a ház magánkútjai után. Szlaby Ferenc 1863/64. és 1874 között évi 5 forint vízbért fizetett. 1875-ben 25 forintra emelték az összeget és az a 80-as évek elejéig nem változott. Az 1883. évi magánkút összeírás idején még Szlaby volt a ház lakója. Az utóbbi összeírás űrlapjára Szlaby nagyprépost az alábbiakat jegyezte fel: „Csap a kertben, egy medence a konyhában kívülről és belülről egy­egy csappal" Az 1829-ben említett kerti szökőkutat, amelyből valószínűleg csak a 14. sz. ábrán látható vízköpő maradt fenn, 1883-ra már lebontották. 233 csak egy csappal zárható kifolyót hagytak a kertben. Az udvarba vezetett vi­zet, valószínűleg a fagyveszély miatt, a konyhába épített tartályban tárolták. A tartály nagy lehetett, mert a személyzetet is az látta el vízzel, a jószágot is az udvari csapról itatták. A kertben volt egy magasabb fekvésű elosztótartály, valószínűleg abba il­lesztették a Szlaby nagyprépost által említett kerti, csapos kifolyót is. Amikor a konyhai tartály megtelt, egy úszógolyós szelep elzárta a víz útját. A kerti tartályban emelkedett a vízszint, elérte a szomszéd ház (Káptalan u. 4.) ma­gánkútjába vezető cső szintjét. A tartály falába épített csövön a víz azután átfolyt az ottani házi tartályba. A Káptalan utca 4. sz. házat 1830—31-ben építették; a magánkútjáról 1859-ig semmit sem tudunk. Az 1859. évi vízbérrendezéskor kelt összeírásban Lukrits városi mérnök leírja, hogy az akkor ott lakó Daróczy Zsigmond kano­nok magánkútja Král kanonoktól (Iskola u. 10.) kapott vizet. Daróczytól Peit­ler kanonok házi tartályába jutott tovább a felesleges víz (Iskola u. 9.) A ta-

Next

/
Thumbnails
Contents