Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 19 — 20. SZÁZAD - Nagy Lajos — Fetter Antal: Régi magánkutak Pécsen

Papnövelde u. 1. és 2. A Szeminárium 1836-ig az ún. Szemináriumi forrásból kapott vizet.

159 A vezeték a korábbi tanulmányunkban ismertetett alagútban haladt a forrástól a Kálvária utca sarkáig.

160 A szeminárium vízvezetékének a megépítésére a Legfelsőbb Királyi Tanács 1761. április 14-én, a püspök és a város között fennforgó ügyekben hozott határozatának 32. pontja kötelezte a várost.

161 A határozatnak ezt a pontját az 1763. évi városi rendtartás is tartalmazza.

162 Arra vonatkozólag nem találunk adatot, hogy a szemináriumi vízvezeték alagútját mikor építették. Lehetséges, hogy a török korban, vagy még korábban. Az is lehet, hogy a város építtette a 18. században. Véleményt csak az alagút vizsgálata alapján lehetne mondani (az építőanyag és a habarcs minősége, az építés módja). Megtekintésére ezideig nem volt lehetőségünk. A Szemináriumi forrásból a városi kutakba is jutott víz.

163 1836-ban a nagy szárazság idején a vezetéket megvizsgálták. Megállapították, hogy a csövek nem vezették a vizet és az alagút is felújításra szorult. A munkálatokat azonban, mint írják — „boldogabb időkre halasztották" — mert a Tettye völgyben találtak vizet és a város súlyos vízhiányán, ha átmenetileg is, segítettek. A Szemináriumi forrás a város területén volt, ezért a szabad királyi rangra emelés alapokmányában foglaltak értelmében a város mindig a saját tulajdonának tekintette. A Szeminárium vezetősége a Szemináriumi forrást szintén a magáénak tartotta. Erre szolgalmi joga nem volt, mert az említett királyi tanács határozata alapján a város által foglalt forrásból, a város által építtetett vezetéken kapott a Papnevelde vizet, ingyen. Ugyanazt a vezetéket a város vízellátásába is bekötötték. Alig 30 évvel a királyi tanácsi határozat után a Szeminárium vezetőségének a panasza alapján egy szolgabírói levél már azt is közölte a várossal, hogy a föld alatti kanálist a Papnevelde a maga költségén építtette „régebben" és az „mindig annak a céljait szolgálta."

163 A múlt században a Szeminárium vezetősége következetesen a forrás tulajdonosának tekintette magát. Az ügy odáig fajult, hogy a 19. század második felében egyes kanonokok már azért nem fizettek a városnak vízbért, mert „a Szemináriumi tulajdon forrásból" kaptak vizet. Hangsúlyoznunk kell, hogy ez nem felelt meg a valóságnak, mert minden kanonoki ház a Kaposvári utcai forrásból kapott vizet. A Szemináriumi forrás 1836 óta nem szolgáltatott vizet sem a városnak, sem a Papneveldének. Azóta a Papneveldét is a Kaposvári utcai forrás látta el. Az utolsó vita 1939-ben lobbant fel a város és a Szeminárium vezetősége között. Az 1943-ban hozott alispáni döntés nem kötelezte a várost a Szemináriumi forrás már egy évszázada romos vezetékének a felújítására. A Papnevelő Intézet és a r. k. Tanítóképző jogot kaptak a Szemináriumi forrás foglalására és onnan vezetéket is fektethettek le. (6. ábra.) Nem tudjuk, hogy a háborús időben elkészült-e a vezeték. A pécsi r. k. egyházi levéltárakban nem végezhettünk kutatásokat. A Papnövelde u. 2. sz. alatti ún. „Kis Szeminárium" udvarának az északnyugati sarkában az utóbbi időkig állt egy nagyobb méretű, már víztelen csorgókút, szépen faragott, barokk lefolyó kagylóval. 1974-ben a közeli építkezés miatt a tetejét lebontották, az újjáépítésére ezideig nem került sor. (7. ábra.) A „Kis Szeminárium" épülete is a Papneveldéhez tartozott, ezért a külön magánkútja után nem fizettek vízbért a városnak.