Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 19 — 20. SZÁZAD - Nagy Lajos — Fetter Antal: Régi magánkutak Pécsen

tudták karbantartani a vízvezetékrendszereket és az azokhoz tartozó kutakat. A törökök után betelepülő lakosság, a kevés ittmaradttal együtt a mostoha, háborús körülmények között csak a legfontosabb vízvezetékeket és közkutakat bírta felújíttatni. A régi magánkutak fenntartását, a vízhiány miatt megtiltotta a város tanácsa. A néhány ezer lakosú városba nem vezettek annyi vizet, hogy az elfolyó felesleg számottevő károkat okozhatott volna. Az 1780-as években mintegy 6000 ember lakott már Pécsett. A feudális kötöttségeitől 1780-ban megszabadult város 1785—88 között a kor technikai színvonalán felújíttatta és kibővíttette a vízvezetékrendszereket. A még mindig csorgó rendszerű új hálózatban több víz folyhatott, és megszüntették a sok évtized óta állandó vízhiányt. A közkutak vízfeleslegéből egyes kivételezett lakosok magánkútjaiba is tudtak juttatni. A 19. század elején Pécs, már mint szabad királyi város, kapcsolódott bele a hazai kapitalista fejlődésbe. A lakosok száma az ide vándorlókkal gyorsan növekedett; biztosítani kellett a jó vízellátásukat, annál is inkább, mert a higiénés igények is fokozódtak. Újabb kis forrásokat vezettek a közkutakba, de az nem volt elegendő; 1841 óta a Tettye forrás vizéből mind többet juttattak a városba. Központi víztárolót a források szétszórtsága és az anyagi feltételek hiánya miatt nem építhettek. Az éjjel-nappal folyó víz feleslege a közkutak tartályaiból, medencéiből kicsorgott, és károkat okozott. Nyáron bűzös tócsák keletkeztek, télen jégkéreg képződött az úttesten. A jeget fel kellett vágatni és ki kellett hordatni a városból. A víz feláztatta és kimosta a talajt, utat talált a pincékbe is. Elvezető csatornákat anyagiak hiányában nem építtethetett a város. A rossz vízelosztás és a keletkező károk miatt a város tanácsa a 19. század második felében már szívesen megengedte a jobb ellátást igénylő, módos polgároknak, hogy magánvezetéket építtessenek tartályos házi kútjailehoz. A magánkutak tartályai éjjel, vagy amikor kevesebben jártak a közkutakra, megteltek és egész napra biztosítani tudták a ház vízszükségletét. A magánkutak engedélyezéséből több haszon is származott: a város területén több vizet tudtak tárolni nemcsak fogyasztás céljára, hanem az akkor még gyakoribb tűzvész esetére is; a közkutak nappali terhelését csökkentették; kevesebb víz folyt el feleslegesen, a talajkimosódások, pincebeázások és a jégképződés sem okozott annyi gondot. Más haszna is származott a városnak. Számításaink szerint a közkutak és vízvezetékek fenntartására fordított évi összegnek általában az ötöde megtérült a magánkutak vízbéréből. II. A VÁROS TERÜLETÉN ENGEDÉLYEZETT MAGÁNKUTAK Belváros Anna u. 2. Dévényi Ivánné az Anna u. 5. sz. ház tartályából 1880 utolsó negyedévében vezette be a vizet a fenti házába.

51 Anna u. 3. Bubreg Mihály h. polgármester 1861-ben kért engedélyt a tanácstól az Anna u. 37. sz. ház magánkútjából elfolyó vízfelesleg bevezetésére a József u. 30. sz. házába 52 22 B. HELYTÖRTÉNETÍRÁS 1977. 337