Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 19 — 20. SZÁZAD - Nagy Lajos — Fetter Antal: Régi magánkutak Pécsen

Bésán Gábor háza a Megye utcában, a mellékelt térkép szerinti 11. szá­mú telken állt. Háza közelében két nyomáskiegyenlítő tartály is volt az ut­cában. Az egyiket nem sokkal később „Bézsányin fölül lévő tsatornyá"-nak írták, a másikat ,,Bézsányi melet való tsatornyá"-nak. 23 A rendelkezésünkre álló térképeket átnézve arra a következtetésre jutottunk, hogy Bésán telkére az utóbbiból indult ki vezeték. Az udvaron álló magánkút vízfeleslege ké­sőbb számos magánkútba folyt tovább. Országh András énekes-kanonok a térkép szerint számítva a Káptalan u. 5. sz. házban lakott. A telek kertjének és udvarának a keleti kerítése ak­kor még a mai Hunyadi út úttestén húzódott. A kerítés délkeleti fordu­lójánál egy falba épített csorgó kút volt. Ezt a kutat a Kaposvári utcai for­rás vezetéke táplálta. Országh 1786 szeptemberében kérte a tanácstól, hogy a kertjében addig is meglevő vízvezetéket továbbra is hagyják meg. A tanács a vízhiányra hivatkozva új kút építését nem engedélyezte, csak egy leágazó vízvezetékre tett ígéretet. 24 Ebben a házban később sem épült külön magánkút. A kerítés falába épített csorgó medencéjéből az udvar felé kiálló csövön át kaptak vizet a ház lakói, még a 20. század elején is. Vízbért csak 1875-től fizettek az itt lakó kanonokok. Véleményünk szerint Országh kérését félreértette a város tanácsa. Conta kanonok és a város közötti vita ismertetésekor említettük, hogy a ház kertjé­nek az északnyugati sarkában, a Janus Pannonius Múzeum kőtára területén ma is van egy jó 7 m mély, valószínűleg törökkori, vagy még régebbi ciszter­narendszerű kút, amelybe az északi városfal irányából ismeretlen forrásból csorog be a víz. A kút föld feletti építményét a kőtár építésekor, 1970-ben lebontották, a vezetéke ma is működik. Országh valószínűleg az ezt tápláló vezeték meghagyását kérte. Országh kanonok 1788-ban meghalt. 25 Az új vízvezeték elkészülése után még tapasztalhatta, hogy kerti kútja nem a Ka­posvári utcai forrás vezetékéből kapott vizet; az utcai kerítése falába épí­tett fali csorgónak az udvara felé is volt kifolyó csöve, így újabb kérelmet nem nyújtott be. Nunkovits prépost újabb kérelmét 1788. június 10-én tárgyalta a város tanácsa. 26 Egyetértettek a kérelmezővel, hogy már elegendő víz folyik a köz­vezetékben, ezért engedélyezték a magánkút használatát. Kikötötték azon­ban, hogy vízhiány esetén a magánvezetéket elzárják; a kanonoki ház ké­sőbbi lakói csak újabb engedély alapján kapnak vizet; a magánkútban fel nem használt vizet vissza kell juttatni a közkútba. Ezek a kikötések a későbbi engedélyekben is szerepeltek. Nunkovits engedélye a tápláló közkút helyét nem említi. Feltételezzük, hogy az 1781-ben beadott kérelemben említett helyről: az Országh kano­nok kerítése falába épített csorgó medencéjéből indult ki az elágazás Nun­kovitshoz. Az akkori vezeték lefutását nem tudtuk megállapítani. A mai Ja­nus Pannonius utca 4. sz. házának a telke Nunkovits idejében sem ért ki a Káptalan utcára. A telek végében a Káptalan utcáig egy üres porta terült el. A telkeken vezették-e át a vizet, vagy a mai Leonardo da Vinci utcán is, nem tudjuk. Az elmúlt években a közművek felújítása során az utóbbi he­lyen több, kiismerhetetlen rendeltetésű vezetéket láttunk. Más, régi veze­tékhez hasonlóan ezt is többször átépítették elöregedés miatt, vagy ami­kor a szomszéd házakba vizet engedélyeztek. A városi számadáskönyvek szerint Nunkovitsnak 18 forint vízdíjat kellett volna fizetnie évente. Az 1788 89. és az 1789/90-es gazdasági években nem fizetett. A prépost 1790-ben meghalt, 27 vízdíját még további két gazdasági

Next

/
Thumbnails
Contents