Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 19 — 20. SZÁZAD - Erdődi Gyula: Válogatott levéltári források a pécsi céhek válságának időszakából 1848 - 1872

Válogatott levéltári források a pécsi céhek válságának időszakából 1848-1872 ERDÖDI GYULA Forrásközlésünkkel az a célunk, hogy néhány vonatkozásban bepillantást nyújtsunk a pécsi céhek válságának időszakába. 1848 és 1872 között a céhek, mint zárt testületek, fokozatosan elvesztették gazdasági kiváltságaikat és szerepük a kapitalista ipari átalakulásban egyre inkább háttérbe szorult. Ezalatt a 24 év alatt keletkezett céhtörténeti adatokon keresztül kívánjuk bizonyítani, hogy a céhrendszer, amely a feudalizmus klasszikus időszakában jelentős gazdasági tényező volt, most már a fejlődés gátja lett a kapitalista fejlődésen meginduló Magyarországon is. Bár a bomlás jelei már korábban mutatkoztak. A 19. század eleji gyárszabadalmak, majd az 1840-ből ismert 17. tc. is ezt a folyamatot igazolja. Az 1848. június 9-én kiadott minisztériumi céhszabály-módosító rendelet 76. §-a pedig már lehetővé tette azt is, hogy bárki, bárhol segédek nélkül is szabadon dolgozhasson. Ezzel az intézkedéssel a forradalmi kormány a tőkés fejlődés akadályának megszüntetését kívánta elősegíteni. A polgári forradalom egyéni szabadságot hirdető elvének érvényesítése érdekében lazítottak a legények és a céhmesterek családja közötti szoros alárendeltségi viszonyon. Tudott, hogy korszakunk előtt a céhek tagjai, így elsősorban a mesterek inasaikat és igen gyakran legényeiket házi munkára is igénybe vették. Pécsett a 19. század 30-as éveitől a céhtestületek mellett és attól függetlenül egymás után alakultak a tőkés jellegű ipari üzemek is. Pl.: gépgyár, cukorgyár, kalapgyár, papírgyár, furnírgyár

1

, stb. 1862-ben bizonyára az ipari szakképzettség növelése érdekében elrendelték a pécsi vasárnapi ipartanodát látogatni köteles tanoncok összeírását. A felmérést külön-külön, minden egyes céhre vonatkozóan is elkészítették. A kimutatás szerint Pécs szabad királyi város területén még mindig 32 céhtestületet tartottak nyilván. Ezek a következők: arany- és ezüstműves, asztalos, ács, bábsütő, bádogos, bognár, cipész, csizmadia, fazekas, fésűs, gombkötő, halász, kalapos, kapcás, kádár kovács, kötélgyártó és tarisznyaszövő, kőműves és cserepes és kőfaragó, magyar szabó, magyar varga, mészáros, molnár, német szabó, nyerges, órás és puskás és lakatos, sarutás,

2 sütő, szappanos, szíjgyártó, szűcs, szűrszabó, tabakos és takács

3

. Ebből az asztalosok 49, a cipészek 51, a csizmadiák 20, a kőművesek 69 inast foglalkoztattak. Az arany- és ezüstműveseknél, a gombkötőknél, a halászoknál, a magyar vargáknál, a szűrszabóknál és a takácsoknál egyetlen