Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 19 — 20. SZÁZAD - Eperjessy Géza: A pécsi kézműipar reformkori történetéhez

7 I. és II. kötet Bp. 1975. (Szerk.: Éri István, Nagy Lajos, Nagybákay Péter.) A Kataszter forrásértékével és felhasználásának módszertani kérdéseivel a továbbiakban részletesen foglalkozunk. — A továbbiakban: Kataszter, 1976. 8 Eperjessy Géza: Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon (1686— 1848) Akadémiai Kiadó. Bp. 1967. 81—88. I. — A továbbiakban: Eperjessy, 1967. — Id. még uő; Adalékok a mezőgazdaság és a falusi-városi kézműipar kapcsolatához az 1848 előtti Magyarországon. Agrártörténeti Szemle, 1966. 4. sz. 495—501. I. 9 Mivel az összeírások általában az adófizető családfőket — s köztük az iparos foglalkozást űzőket — tüntetik fel, az utóbbiak számarányát is a családfőkhöz helyesebb viszonyítani. Ld. pl. H. Pálfy Ilona tanulmányait: Kecskemét adózó lakossága az 1828. évben. Magyar Statisztikai Szemle 1935, uő: Szombathely város adózó lakossága 1828-ban Opèrent és Szentmárton községekkel együtt. Uo. 1937; uő: Veszprém város adózó lakossága az 1828. évben uo. 1936; uő: Székesfehérvár sz. kir. város 1828-ban uo. 1938; uő: Győr sz. kir. város az 1828. évi össszeírás megvilágításában uo. 1934. — Ld, még Eperjessy 1967. 64—76. I. 10 OL Conscriptio Regnicolaris Liberae Regiae Civitatis Quinqueecclesiensis Anni 1828. — A továbbiakban: ÖL Conscript. Regn. 1828. A javított összesítés (rectficata summa) az előbbitől elég nagy eltérést mutat: 4931 személy, 93 honoracior, 844 polgár, 722 zsellér, 569 háznélküli zsellér, 121 szolga, 261 szolgáló, 577 kézműves, 29 kalmár és 13 kereskedő. 11 Ha pedig a kézműveseknek az előbbi korrigált számát, az 577-et vesszük alapul, akkor a családfők 29,94%-a űzött ipart a városban. 12 H. Pálfy Ilona id. cikkek. 13 Eperjessy, 1967. 71—72. I. 14 OL Consript. 1828. Pécs, Generalia Consignatio Opificum Caehalium in Libera Regiaque Civitate Quinqueecclesiensis existentium atque magistrualiter classificationum utpote . . . és Consignatio Opificum non Caehalium ... — továbbiakban: konskripciós összeírás. Ez a két összesítés ugyancsak név szerint sorolja fel az iparűzőket, feltüntetve, melyik adóosztályba tartoznak, és megnevezi az egyes mesterségeket. Ezzel az összesítéssel az egyes iparágak felsorolásánál és a mesterek anyagi helyzetének vizsgálatánál a továbbiakban részletesebben foglalkozunk. lo A pécsi iparűzőknek az 1828-as összeírásban szereplő számadatai (582, 568, 124) közti eltérést nem magyarázhatjuk azzal, hogy az első két, viszonylag csekély különbséget mutató adat a céhes iparosokra, a harmadik pedig a céhen kívüliekre vonatkozik, mivel az összeíró biztosok sehol sem vették figyelembe a céhekhez való tartozást. Sokkal valószínűbb, hogy az első adat az összeíróbiztosoktól, a második és harmadik pedig a helyi viszonyokat alaposabban ismerő városi hatóságoktól származik, amelyre a „Consignatio" keltezése: ,,sub sessione magistruali 1828. augusztus 14." is következtetni enged. 16 Nem számítva a mindössze 69 családfőt magában foglaló siklósi külvárost, illetve Rácvárost, amelyben csupán 16 családfő élt. 17 Eperjessy, 1967. 68—72. I. 18 A viszonylag kevés iparűzőt magában foglaló siklósi külvárosban ez az arány 38,88%, Rácvárosban 14,28%. 19 OL Magyar Kancellária Liber Caekalium — ld. még Eperjessy, 1967. 211—221. I. 20 Vö: Epe-jessy, 1967. 42. I. és passim 21 OL Ht. Dep. Civ. 1806/36/4. 22 OL Ht. Dep. Civ. 1808/5/39. 23 OL Ht. Dep. Civ. 1809/5/12, 1813/17/19 és 1838/39/19. A magyar szűcsök azzal is vádolják a németeket, azok nagyobb fizetést adnak a legényeknek, hogy magukhoz csalogassák őket. Emezek viszont a magyarok szemére hányják, hogy nem adnak elég ennivalót a legényeknek. A német mesterek vezető szerepe a céhben vitathatatlannak látszik. Mint írják: „több bőröket is veszünk, mint ők, és nagy kapitálist ölünk a mesterségben, azért is iparkodnunk kell, hogy az interessét kivehessük . , . ha mink a publikumot és a szomszéd vármegyéket nemesebb munkával nem provideálnánk, micsoda híre-neve volna a pécsi céhnek? Akkor kapálás, kaszálás és aratás üdéiben senki munkát nem keresne, mert a házicseléd odamondaná . . . mindnyájan vagy a szőlőhegyen, vagy... a mezőn munkálkodunk, és ez ugyan címeres dísze volna a pécsi %zúcs céhnek." A magyarok és németek között nem elsősorban „nemzeti" ellentétekről lehetett szó, mivel német nevű mestereket is találunk a magyarok között. Egy Kréber György nevű mester fiáról írják a magyarok:... „magyar atyátul s anyátul született (!) és többnyire magyar legényként vándorolt, és itt nálunk nem német mestert szolgált, hanem magyart, hogy az német dékántul kísértetett műhelyre, vagy hogy kaputtya vagyon, az nem teszi németté." — A magyarok 1806-ban a szegedi szűcs céhtől is tanácsot kértek, akik azt ál-