Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Fűzi János: Néhány észrevétel a baranyai nemzetiségi községek szegényparaszti népességének statisztikai vizsgálata kapcsán 1920— 1944

Hangsúlyozni szeretném, hogy a szőlő közismerten nagymértékben munkaigényes, így a nagyobb jövedelem nemegyszer az abban dolgozó parasztok önkizsákmányolásának ára. A befektetett saját és családtagok munkájának értékét senki nem tartja nyilván. Úgyszintén azt sem, hogy a termeivényekbői mennyit fordítottak saját fogyasztásra. Nem szándéktalanul, hanem szükséges nyomatékosan hangsúlyozni, hogy a fent felsorolt intenzív gazdálkodásból származó többletjövedelem — az istállózásból származó tej-, tejtermék-, hízóállat-jövedelem, a szőlőtermesztés többlethaszna — kizárólag a földjeikből megélni tudó nemzetiségieknek állt rendelkezésre, de nem az öt holdon aluli kisparasztoknak (emlékeztetőül 38,71%-os gazdaság aránnyal) és nem az 1 hold alatti szegényparasztoknak (arányuk 30,57% a német és 20,72% a délszláv községekben.) Nem volt többletjövedelme a 24,96%-os arányú (1941-ben) délszláv agrárproletároknak. Nagyon fontos alapelvnek kell tekintenünk, hogy a nemzetiségi parasztságot is szigorúan differenciáltan, mégpedig osztályhelyzetük alapján szabad megítélni, mert a sommás véleményezés rendkívül veszélyes torzításokat eredményezhet, s nem egyeztethető össze a marxista történetfelfogással. összegezésül megállapíthatjuk: Baranyában, ahol a paraszti lakosság jelentős részét alkották a nemzetiségiek — főleg a németek — semmivel nem volt jobb az agrárproletárok és a kis- és törpebirtokosok anyagi-vagyoni helyzete, mint a megyében vagy akár az országban bárhol másutt. Az ellenforradalmi rendszer megtévesztő földreformpolitikája — a Nagyatádi-féle földosztás — csak látszatsegítséget nyújtott a szegényparasztságnak a nemzetiségi községekben is, mert a föld jelentős részét visszavették, vagy eladósodásuk után a ..vitézeknek" vagy a gazdagparasztoknak játszották át. Bebizonyosodott, hogy a nemzetiségi gazdagparasztság elsősorban nem nemzetiségi közösségi, hanem osztály alapon állt a parasztság alacsonyabb rétegeivel szemben. Igaz, hogy a német községek a termelés racionalitása és jövedelmezősége tekintetében felette álltak más községeknek, de az ebből származó haszon a földbirtokok tulajdonviszonya alapján oszlott el, amelyből a föld szegény népe magyar, német és egyéb nemzetiségű éhezője nem élvezett semmit, Az elosztás és a nemzetiségi igazságtalanságokon csak a szocialista társadalmi rendszer volt képes változtatni. JEGYZETEK 1 Az 1941. évi népszámlálás 2. köt. alapján. 2 Dunántúli vármegyék: Magyar városok monográfiája Bp. 1938. 3 Az 1941. évi népszámlálás 2. köt. 170—183., illetve 310—311. o. 4 Sarosácz György: Magyarország délszláv nemzetiségei. Népi kultúra, Népi társadalom VII. Akadémia Kiadó". Bp. 1973. 371. o. 5 Sarosácz György i. m. 377—378. o. 6 Sarosácz György i. m. 379. o. 7 Sarosácz György i. m. 380. o. 8 Sarosácz György i. m. 383. o. 9 Sarosácz György i. m. 384. o. 10 Sarosácz György i.m. 384, o.