Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Vass Előd: A szekcsői — mohácsi szandzsák 1591. évi adóösszeírása

Az 1591. évi adóösszeírásból kigyűjtött, s a fenti módon rendezett helynevek adatai alapján a településszerkezetre nézve részletesebb ismereteket nyerhetünk. Defterünk helynevei után gyakran került feljegyzésre egy-egy puszta neve, amelyet mint egy szomszédos falu lakosai műveltek meg. A török adóösszeírások (defterek) csak az olyan helységeket tüntetik fel, amelyek megműveléséből a török kincstár, vagy szpáhi (adóztatás által) jövedelemre tehetett szert. Ezért olyan helységeket, amelyek teljesen elhagyottak lettek, és szomszédaik sem művelték területüket, egyáltalában nem írtak össze. Ebből következik az a tény, hogy a török összeírások nem a teljes helységnévanyagot jegyezték fel. Ennek ellenére a szekcső—mohácsi szandzsák 1591. évi adóöszeírása értékes forrás, mert a szandzsák összes lakott helysége családfő-adófizetőinek névjegyzékét tartalmazza, valamint az egyes helységek határhasználatára vonatkozó feljegyzéseket és a földesúri adóztatás részletes, tételes, mennyiségi és összegszerű felsorolását őrizte meg. A fel nem jegyzett helynévanyag kizárólag a pusztákra vonatkozhat. Segítségével (a korábbi évekbeli török adóösszeírásokkal összevetve) több érdekes megállapításra juthatunk. A szekcsői nahijében 1580-ban csak egy Újfalva, de már 1591-ben kettő létezett, 1554-ben Kis- és Nagyhimesház falvak a defterben szerepeltek, de 1591-ben már nem kerültek összeírásra, viszont sok olyan falu került 1591-ben lejegyzésre, amelyek 1554-ben nem szerepeltek. Egészében nézve a 16. században a legtöbb helynevet az 1591. évi adóöszszeírásunk tartalmazza. A helynevek nagymértékű 40—50 százalékos fluktuációját a 16. századi török összeírásokban, talán éppen a lakosság folytonos vándorlása magyarázza. Falvak pusztásodtak el a munkaerőhiány miatt, ami nyilván a lakosságszám csökkenésére utal. A török összeírásokban a helynevek után a családfők és fiú gyermekeik névjegyzéke szerepel. Az 1591. évi defterünkben ezeket még a külön feltüntetett házas és legény szolgák nevei is kiegészítik. A lejegyzett adófizető családfők neveiből még a nemzetiségi összetétel is megállapítható. A lakosságszámra utaló adóegységek összevetésével a szandzsák lakosságának száma is kiszámítható. Az egyes adófizető családfők neve mellé írt megjegyzések, rendszerint a „kenéz" vagy „műszellemmé lett" kifejezést tartalmazzák. Az egyes helységek összeírt névjegyzékeinek végére a török fejadó adóegységét, a ,,hane"-számot is feltüntették. Azonban az 1591. évi defterünk egyik sajátossága az, hogy ezt nem minden helységnél találjuk meg. Ezért a lakosságszám megállapítására a földesúri adó, a ,,kapu"-adóegységet is figyelembe kell vennünk. A szandzsák lakosságának települési sűrűségére a ,,kapu" török adóegységből következtetünk, ha a magyar paraszti háztartással azonosítjuk. A lakott helységek megoszlása Baranyavártól délre mutatta a legeltérőbb jelenséget, a kelet-baranyai terület északabbra fekvő vidékétől. A baranyavári nahije 61 lakott helységéből Laskó mezővárosa 210 paraszti háztartásával messze a többiek fölé magasodott. A többi 60 helység közül: 31 falu egyenként 10, vagy a további 8 falu egyenként 20, majd 9 falu 30, valamint 12 falu 40—120 paraszti háztartással rendelkezett. A Duna—Dráva háromszögben 1591-ben a lakosság fele egyenként 10 háztartásban, létező falvakban élt. A mohácsi nahije 33 helységéből 18 falu, amelyek a helységek több mint felét jelentették 20 háztartásban, amíg a szekcsői nahije 23 lakott helységéből 11, tehát ismét a fele, szintén 20 paraszti háztartásban élt.