Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Kopasz Gábor: A gyermekvédelem és Baranya megye

tott a törvénytelen gyermekek felkarolására. A gyermekvédelmi munka nép­szerűsítésére felhasználta a sajtót. Figyelemre méltó műveket írt a lelenc­ügyről, az árvaházakról, az intézeti gyermekápolásról, a nemibetegségek­ről. Röplapokat szerkesztett és terjesztett az elhagyott gyermekek érdeké­ben. 1884-ben megalapította a Fehér Kereszt Országos Lelencház Egyesü­letet. A gyermekmentő társadalmi megmozdulások mellett szükségszerű volt, hogy a polgári állam is bekapcsolódjék a gyermekvédő munkába. Az állami törvényhozás az 1876. évi XIV. törvénycikkben intézkedett az állami lelenc­ház felállításáról. A törvény kimondta, hogy a gyermekek egészségügyére való felügyelet, a különböző hatósági szervek feladata. 1 Ha a gyermek megbetegedett, or­vosi ellátásban részesítéséről annak kellett gondoskodni, akinek a gyermek gondjaira volt bízva. Bár az orvosi vizsgálati díjat a 7 éven aluli gyerme­keknél a törvény a felére szállította le, de a költség a gyermek gondozóját terhelte. Ha valaki a rábízott gyermek gyógykezeltetése tekintetében mu­lasztást követett el, a szabálysértési eljárás szerint kellett büntetni. A gyer­mek gondozóját csak akkor mentesítette a törvény az orvosi költség alól, ha vagyontalan volt, s ilyen esetben a község pénztárából kellett a gyógy­kezelési költségeket fedezni. 2 A halottkémnek az elhalt 7 éven aluli gyermekről az elsőfokú községi hatósághoz kellett jelentést tenni. Intézkedett a törvény a csecsemőszop­tatásról és dajkálásról is. A dajka szoptatást a saját lakásán csak akkor Pécs város volt Rudolfinum árvaháza

Next

/
Thumbnails
Contents