Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Vass Előd: A szekcsői — mohácsi szandzsák 1591. évi adóösszeírása

oszlott fel: a pécsi, a szentlőrinci, a szentmártoni, a szerdahelyi, a szászvári és a mohácsi nahijék. Az 1554. évi rendkívüli fejadóösszeírásból arra következtethetünk végül is, hogy ekkor a mohácsi—pécsi, a görösgáli és a siklósi szandzsák egymás mellett önálló közigazgatási területegységként működött.

5 1556 körül Baranya megye területén a török hódoltság már véglegesen megtelepedett. Korábban 1549—1550 körül a szigetvári kapitányok közül szerdahelyi Dersfi Farkas és Tahy Ferenc a török Görösgált, Koppányt és több más kisebb várat visszafoglaltak. A visszafoglalt várak azonban ismét néhány év múlva török kézre kerültek. Ez, egyes várak esetében többször is megismétlődhetett. A török közigazgatás ismételt területi átszervezéseihez, valószínű az itt folytatott harcokból eredő hadi okok szolgáltatták az alapot. Az átszervezéseknél mindig újabb megerősített török várak és új helyőrségek tűnnek a szemünkbe. Ezek felállítására, egykorú leírások tudósítása szerint is, főleg a szigetvári támadások miatt került sor. A török intézkedések a helyőrségek sűrítésére sikereseknek bizonyultak, Szigetvár már 1556 körül a török területek közé félszigetként ékelődött be. A törökök ekkor hozták létre Észak- vagy Külső-Somogy területén a koppányi szandzsákot, de ekkor már a mohácsi szandzsák korábbi 1547 körül összeírt területének csupán egy kisebb részére terjedt ki. Egy Szulejmán szultán uralkodási idejére keltezett (1520—1566) másik, 1556. év körüli részletes adóösszeírás, amelyben Mohács város, s a falvak adófizetőinek összeírt személynevei az említett 1554. évi fejadóösszeírás személyneveivel nagyobb részben megegyeznek, a mohácsi szandzsák területén a következő nahijékat sorolja fel: a pécsi, a szentlőrinci, a szentmártoni, a szászvári, a mohácsi, a szekcsői, a pécsváradi, a baranyavári, a nagyharsányi és a siklósi nahijék.

6 A szigetvári várkapitányok 1550—1561 közötti levelezéséből értesülhetünk arról, hogy a szigetvári őrségnek sokszor sikerült több török erődített helyet lerombolni és újjáépítésüket is évekig megakadályozni. Az itt felsorolt török összeírásokban szereplő erődített nahije székhelyek közül több sokszor csak a török adónyilvántartásokban szerepelt. Ilyen sokszor nem létező nahije székhely volt a sellyei, a görösgáli, a szentlőrinci nahije székhely helyzete is. Horváth Márk szigetvári várkapitány Nádasdy Tamáshoz írt egyik levelében írta le: ,, . . . királyi rendelet szerint (1559) december 7-én az itteni egész őrség, gyalog és lovas Sellyére ment, s ennek falait, amenynyire csak lehetett, lerontotta, az árkokat betemette, azután így cselekedtek Görösgál maradványaival . . ." Két évvel korábban Farkasich Gergely szigeti főkapitány 1557. szeptember 28-án Nádasdy Tamáshoz írt leveléből értesülhetünk arról, hogy: ,, . . . Pécs külvárosát felgyújtottuk. Reggel 7-kor értünk oda s 12-kor fordultunk vissza. Sok török elpusztult, még több menekült el . . .", hasonló eset történt 1560. március 14-én Mohácson is: a szigetiek Mohács városát lepték meg (gyalogosok és lovasok), a törökökből megöltek 47-et, a többi a Duna felé, szaladt s a vízbe fúlt. . ." A szigetvári őrség az Eszék—Buda a törököknek stratégiailag legfontosabb útvonalát állandóan zaklatta, ezért a törökök az út mellé párkányokat akartak építeni. 1560-ban a hercegszőlősi templom török megerődítésére is sor került volna, azonban a szigetváriak az építkezést meglepték, a templomot lerombolták. A példákból is kiderül, hogy a szigetvári őrség katonai jelentősége az volt, hogy a mohácsi szandzsák működését, egy-egy kisebb terü-