Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Móró Mária Anna: Olvasóegyletek és népkönyvtárak Baranyában 1914-ig

A majsi „Leseverein" pecsétje A könyvtárak egy részét valamely egyesület vette gondozásba, másutt a könyvtár köré szerveződött egylet — mindössze hat községben működött népkönyvtár községi gondozásban.

13 A könyvtárak számát tekintve jelentős előrelépés történt ezekben az években, a számbeli növekedés azonban nem jelentette azt. hogy a falvak népe valóban lehetőséget kapott a sokirányú önképzésre, művelődésre. Ez nyilvánvalóvá válik a MKOT ajánló-jegyzék szemügyrevételekor, és a jegyzék előszava meg is fogalmazza a válogatás célzatosságát: ,,A könyvjegyzék a népnevelést általában kívánja szolgálni, szem előtt tartva a főelvet, hogy a népkönyvtár nem más, mint népművelő intézmény. . . . magába foglalja azt a legalkalmasabb irodalmat, mely a jót és szépet szolgálja, az igazi lélek- és szívképzéshez, a helyes ismeretek szerzéséhez, a hazafiassághoz, a néposztályok egymáshoz közeledéséhez vezet. A jegyzékben foglalt öszszes műveket elsősorban általános erkölcsi és hazafias szempontból mérlegeli, azután ismeretterjesztő, és a népesség nagy tömege által való közérthetőség meg magyarosság szempontjából. Nem tesz ugyan különbséget az olvasók közt, de figyelembe veszi a közérthetőséget, az olvasók képzettségi fokát, mert lehet valamely mű kellő, sőt nagy irodalmi becsű, anélkül, hogy a népneveléshez valami köze volna."

14 A jegyzék megkülönböztető jelekkel látta el a gyermekeknek, az ifjúságnak, valamint a „középiskolai műveltségűeknek való nehezebb olvasmány"okat, (pl. Schiller, Vajda János versei, Balzac, Thackeray regényei) a „felsőbb műveltségűeknek" szólókat (pl. Tolsztoj: Háború és béke, Madách: Az ember tragédiája, Lessing: A bölcs Náthán), és a „kényesebb tárgyat is megpendítő, csak érettebbnek való olvasmány"-okat (pl. Mikszáth: Különös házasság, Jókai: Az aranyember).

15 A jegyzéket és ezen keresztül a népkönyvtári állapotokat élesen bírálta az 1907. évi pécsi Szabadtanítási Kongresszuson Szabó Ervin: „ezek a könyvtárak eleinte azzal a bevallott tendenciával létesültek, hogy a tudásnak és műveltségnek félelmetes különbségeit a vagyonos osztályok és a