Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Sándor László: Adatok a baranyai népoktatás történetéhez 1770-1848

ragadott arra, hogy politikai rendszerét kialakítsa, és országunkat a birodalom elszakíthatatlan részévé tegye. Erőszakolt németesítő politikája következtében, a leplezetlen központosítási törekvései miatt már életében is igen sokirányú ellenhatás alakult ki vele szemben. A német nyelv elterjesztése érdekében kiadott 1784-es rendelete után pedig ez az ellenállás minden vonatkozásban fokozottabb lett, így az oktatáspolitika területén is. Ekkor kaptak először szélesebb teret a magyar felvilágosodás képviselői is, akik a hazai nevelésügy számtalan visszásságát felismerve maró gúnnyal kritizálták az elmaradott iskolai állapotokat. Tiltakoztak az ellen, hogy a magyarból „először deákot, azután németet"

18 csináljanak. Követelték a magyar nyelv széles körű elterjesztését és „pallérozottságának" elősegítését. Munkájukkal a nép öntudatának felébresztésén fáradoztak. A korban több kitűnő kezdeményezés és javaslat látott napvilágot népnevelésünk és oktatásunk gazdagodásának hasznára. II. József uralkodása alatt vett nagyobb lendületet megyénkben az iskolahálózat kiépítése. Az elavult, szegényes, düledező iskolaépületeket sok helyen lebontották, és egészséges fagerendákból állókat készítettek helyette. Gyakran találkozhatunk kőalapú tömésfalas, sőt égetett téglás iskolákkal is. Kimutatást készítettünk az 1780 és 1845 között épített iskolák számáról, aminek grafikonos bemutatása érdekes tanulságok levonására ad lehetőséget. Adataink szerint a megadott időhatárokon belül 88 népiskola felállítására került sor.

19 Az ábrázolásnál 5 éves ciklusokat kapcsoltunk össze. II. József halála után Baranyában az iskolaépítés csökkenő tendenciát mutatott. Országunk a tárgyalt évtizedben súlyos elnyomás alatt élt. A magyar jakobinusok mozgalmának leverése krízis állapotot teremtett, amely a nevelésügyre is rányomta bélyegét. Főherceg Sándor Lipót nádor megállapítása szerint az ifjúság a „leggonoszabb elvekkel" van eltelve, ezért a „jó érzület" és a nevelés szempontjából a falusi iskolákat legszívesebben elsorvasztotta volna. I. Ferenc uralkodóhoz benyújtott javaslatában erről így írt: A parasztot azonban felvilágosítani és számára új ismereteket nyújtani, amelyeket nem érthet meg, és hamisan értelmezhet, nagyon veszélyes. Ezért azon a véleményen volnék, hogy a normális iskolákat nem kell ugyan rögtön megszüntetni, mert ez túlságosan nagy feltűnést keltene, de nem is kell támogatni. Minthogy az épületek felszerelése és fenntartása, valamint az iskolamesterek fizetése a földesurak és az egyházközségek számára jelentékeny teher, szívesen fel fognak hagyni ezzel és kivonják majd magukat az e célra teljesítendő hozzájárulások alól, ha erre a célra a tanulmányi alapból nem adunk nekik semmit, ha a fenntartásra hivatalból nem sürgetjük őket, végül pedig ha a kincstár részéről semmivel sem járulunk hozzá a kamarauradalmakon az iskolák fenntartásához. így aztán a normális iskolák a falvakban minden különösebb intézkedés nélkül lassanként meg fognak szűnni.

20 Tervét nem vezették be, de hatása kétségtelenül érvényesült a hadikonjunktúrális helyzet beálltáig. Ezért a grafikonon látható 1806—1810 közötti ugrásszerű baranyai iskolaépítkezéseket is elsősorban a századforduló gazdasági fellendülésének tulajdoníthatjuk. A II. Ratio Educationis 1806-as megjelenése ugyanakkor szerencsésen erre az időszakra esett, melynek hatása ösztönző erővel bírt. Megjegyezzük, hogy a szabályzat, amely a korábbihoz viszonyítva kevés nóvumot hozott, inkább volt az oktatásügynek a társadalmi viszonyokhoz való igazítása, mintsem egy határozott nevelési fejlődésnek irányt mutató rendszere. Az építkezések növekedésében annak az ideológiai ellenhatásnak a beérését is látjuk, amely a francia kul-