Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Taba István: Baranya megye egészségügyi viszonyai II. József idején (1786)

az ajtót, akkor gyorsabban meggyógyulsz. És az is, hogy az északi szél a legkedvezőbb: hideg, száraz, nagy részben derült időt hoz, bár néha esőset is. Megszelídíti az északnyugati szelek vadságát, úgyhogy ahol már többen fáradtak, az északi szél jöttével megszűnnek azok lenni, mert a levegő eny­hébb lesz, a hőmérséklet kellemesebb. 38 Nemcsak a test, hanem a lélek is változáson megy keresztül a szelek ha­tására. Az egészségesek is másként viselkednek felhős és zivataros ég ese­tén, mint derült időben. Másképp lélegzel, ha Zephyr", vagy enyhe nyugati szél lengedez, mint ha déli, afrikai szél dühöng. Az ész figyelmesebb, és el­űzve minden fáradtságod, ha a levegőben szelíd szellő fújdogál. 39 Mintha csak egy napjainkban kiadott ,,front"-jelentést olvasnánk. A széljárás Baranya megyében irányát tekintve kedvező. Patkovics Boldi­zsár ugyan azt írja jelentésében, hogy az uralkodó szelek északiak és déli­ek, de fia József — ugyancsak vármegyei, majd pécsi tisztiorvos — 13 év (1819—1832) adatainak megfigyelése alapján kimutatja, hogy ez idő alatt a szelek 32 %-a északi, 35 %-a keleti, 28 %-a nyugati volt, és csak 5 (!) %-a fújt délről. 40 Az egészségügyi viszonyok — mint az ilyen irányú kérdésekre adott vála­szokból kiderül — általában kielégítőek. Tájak, vagy vidékek szerint egy­formán egészségesek és erősek az emberek, de akik tehetősebbek, jobban, kényelmesebben élnek, azok erősebbeknek látszanak. Gyengébbek inkább a németek között vannak. Ennek oka talán a korai házasság, és hogy gyer­mekeiket szerfelett nehéz munkával terhelik. Ebből logikusan következik, hogy ,,az előre haladott korúak" is főként a magyarok és szerbek között ta­lálhatók. Köztük vannak ,,70, sőt több évesek is". Kiegészítésül hozzá tehet­jük, hogy a németek talán még kevésbé akklimatizálódtak, mint a magya­rok és a szerbek. Az elhalálozások okai leggyakrabban sorvadásos eredetű (e genere put­ridorum) járványok, különféle vizibetegségek (hydrope) és tüdőbaj (phthy­sis). Állatbetegségek és járványok ritkán és elszigetelten fordulnak elő. Ragá­lyos vész hat év óta, ,,amióta a megyében vagyok", egyszer volt a marhák, és kétszer a juhok közt. Az elhullás többi okai: friss víz hiánya a legelőkön, tavakban, kenderáztatókban való itatás, a vizek elvonulása után iszaposán maradt legelők, szénahiány és egyéb, ismeretlen okok. Nagyobb méretű járványok többek között azért sem voltak, mert az orvo­soknak mindent meg kellett tenniük a megelőzés érdekében. A Generale normativum előírja, hogy aki a követelményeknek megfelel, és a szokásos módon alkalmazást nyer, minden tudásával őrködni köteles a hatáskörébe tartozó közösség és magánosok egészsége fölött. A hatóságoknak, amelyek­nek feladata a vonatkozó rendelkezések végrehajtása, késedelem nélkül en­gedelmeskedik. Emberek, vagy állatok közti járvány esetén orvosságokról gondoskodik, és minden erejével igyekszik a veszélyt elhárítani. Ha. akár ember, — akár állatbetegségek veszélye válik nyilvánvalóvá, azonnal jelenti a város, vagy a vármegye magisztrátusának, hogy az a szükséges intézke­déseket minél előbb megtehesse. 41 A járványokról úgy szerez tudomást, hogy a községek elöljárói, mihelyt valahol többen lesznek hasonló tünetek közt betegek, haladéktalanul jelenteni kötelesek, az orvos aztán tovább jelenti a megyének, és ha a terjedést nem sikerül megakadályozni, akkor az egyetemtől kérnek segítséget. Az orvosok mellett a gyógyszerészeknek

Next

/
Thumbnails
Contents