Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Borsy Károly: Adatok a mohácsi nyomdászat kezdeti időszakához

Pécsre törekvésének egy másik motívuma az iehet, hogy pécsi tartózkodása, ai 1854 és 1866 között eltelt 12 év alatt feltehetően szert tett bizonyos társadalmi kapcsolatokra. Az így kialakult baráti és ismeretségi kör nyilván biztatta Taizs Mihályt arra, hogy létesítsen nyomdát. Valószínű, hogy több körülmény játszott szerepet abban, hogy Taizs Mihály 1867. november végén—december elején, másodízben, de most már mint mohácsi nyomdatulajdonos, kérvényt intézett a pécsi városi tanácshoz, engedélyt kérve a „nyomdai iparüzlet gyakorlatára". A Pécs városi tanács szokatlanul fürgén, már a december 11-i ülésen tárgyalja Taizs kérelmét és így dönt: „Miután a helyi szükséglet egyáltalán nem kívánja a helybeli nyomdák szaporítását, az iparrend 18

ik §-a értelmében folyamodó kérelmének hely nem adathatik. — Miről Láposy Károly h. ügyvéd úr mint fent nevezett folyamodó megbízottja, az összes iratok visszazárásával értesítendő."

16 Az elutasítás nem szegi kedvét Taizs Mihálynak és rövidesen benyújtja fellebbezését a Városi Tanácshoz, amely azt „Nagyméltóságú m. k. Belügyminisztérium" címzéssel továbbítja. A fellebbezéshez csatolt felterjesztésben a város tanácsa ismét és nyomatékosan hangsúlyozza azt a körülményt, hogy Pécsett egy kőnyomda (ez a Hochrein József-féle litográfia volt) és két könyvnyomda működik. (Ugyanis időközben meglepő gyorsasággal nyert Pécsett második nyomdaengedélyt ifj. Madarász Endre, akinek atyja Madarász András, a Csetnek-pécsi vasgyár alapítója volt.) A Tanács indokai között az is szerepel, hogy az érvényben lévő rendeletek szerint az iparüzlet megadásánál, vagy megtagadásánál a Tanácsot illeti meg a döntés. Márpedig „mert két könyvnyomda Pécsett létezik, egy harmadik fennállhatóságát biztosítottnak" nem látják. A felterjesztést az 1868. január 28-án tartott gyűlésből küldték el.

17 A Belügyminisztérium válasziratát szószerint nem ismerjük, az 1868. március 6-i tanácsülési jegyzőkönyv azonban tudósít arról, hogy a „nmgú m. kir. Belügyminisztérium f. é. Martius hó 1-én 760 sz. a. kelt rendeletében értesíti a város közönségét, miszerint Taizs Mihály nyomdásznak ... a kérelmezett nyomda felállíthatása megengedtetett."

18 Taizs Mihály tehát egy kis mohácsi kitérő után ismét visszatért a szeretett városba, Pécsre. A családi hagyomány szerint kisded nyomdájának minden felszerelését egy szekérre rakva költözött vissza a városba. Pécsi nyomdájának a helyét ismerjük: a mai Kossuth tér északi oldalán, annak idején az Irgalmasok ún. „bazársora" volt és az itt létesített kis földszintes házak egyike fogadta magába a Taizsnyomdát. Vállalkozása bátorságos, sőt kicsit merész is volt, hisz üzletével majdnem szemközt, a tér déli oldaián volt Hochrein József kőnyomdája, litográfiája. A nyomda szomszédja az öreg Hofmann ószeres volt, aki ha beszéd közben az új nyomdáról esett szó, csak ennyit mondott: „Ez a nyomdász dolgozik, meglátjátok, hogy helyét meg fogja állni!"

1

''' Igaza volt. JEGYZETEK 1 Révai Nagy Lexikona, 19. köt. 626. p. 1 Taizs Mihály személyes életére vonatkozóan értékes adatokat kaptunk 1956 májusában Károly nevű, azóta elhunyt fiától, aki több oldalas memóriáiéban adott tájékoztatást. ,f Taizs Mihályt eredetileg a budai temetőbe temették, annak felhagyása nyomán exhumálták és az új temetőben létesített családi kriptában helyezték el. '' Igen ügyesen szerkesztett és számos értékes személyi adatot tartalmaz Taizs Mihálynak a Pécs városi tanácshoz benyújtott első kérvénye (Bm. L. Pécs v. It. 4921/1866.) Iktatása 1866. aug. 23-án történt. 5 Ai gl, Paulus: História brevis . . . Quinqueecclesiensis, Quinqueecclesiis. 1838. 221. p. (í Lásd 4. jegyzetben.