Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Bezerédy Győző: Mohács gazdasági és társadalmi szerkezete a XVIII. század második felében

akinek kettő, vagy három kertje van, attól azt vegyék el, az „érdemesebb embernek" akinek egy sincs, annak adjanak, a zsellérektől végképp vegyék el. A határozat végül kimondja azt is, hogy a házakhoz új földet nem lehet foglalni, mert ezek a jövőben házhelyeknek lesznek kiosztva.

46 Igen sok volt a probléma a Duna gyakori áradása miatt is. Ilyenkor a víz elöntötte az alacsonyabban fekvő területeket, főleg a réteket s a mohácsiak közül sokan katasztrofális helyzetbe kerültek. 1785-ben ezért kénytelenek kimondani a következőket: „Mivel hogy a Dunának kiöntése miatt a szegénység szénát magának nem szerezhetett úgy találtatott, hogy a hó estéig a kukoricza szár a mezőn tilalmasán tartassék hogy a szegénység annál könnyebben jószágát a Télből kitelelhesse."

47 Ugyanebben az évben a megyétől kérték a szénaporció elengedését is.

48 A szántóföldi művelésnél sokkal jelentősebb volt Mohácson a szőlőművelés, melynek itt jelentős hagyományai voltak. Legtöbb mohácsi lakos arra törekdedett, hogy 1—2 kapás szőlője mindenképp legyen. így még azok is rendelkeztek szőlővel, kiknek más földterületük nem volt. A vizsgált összeírások szerint a városnak 1752ben 508 í

/

2 urnányi bora termett. Ez már 1772-ben 1310, 1773/74-ben 2987 urnára emelkedett. A szőlőterület nagyságára 1778-ból és 1782-ből van adatunk. E két évben 1630, illetve 1501 fossor, tehát kapás szőlője volt a városnak.'

l0 Ugyancsak jelentős szőlőterületük volt a mohácsi határban a lánycsókiaknak, kölkedieknek, és a „külső mohácsiaknak is."

50 A város jogai között szerepel a kocsmáitatás is. Ilyenkor a gazdáktól vásárolt borokat mérték ki.

51 A városi, városszéli és szigeti úgynevezett nyári kocsmák komoly jövedelmet jelentettek, de komoly gondot is, ezért a város ezeket időnként árendába adta ki, tekintélyesebb városi gazdáknak. A kocsmák árendáiból származó haszon jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy összegében meghaladta a város püspöknek fizetendő évi adóját is. 1776-ban a kocsmák félesztendei árendája 800 Forint volt.

5- (A város évi adója a földesúrnak 500 Forintot tett ki.) Természetesen az állatállomány és a legelő után a szőlő és a kocsmáitatás volt az, ami a legtöbb vitát váltotta ki a környező falvak, az uradalom, valamint a mezőváros között. 1751-ben a báriak erőszakkal, földesuruk Sauska Antal és a püspök támogatásával egy elvett területen („Ható völgyön" túl) szőlőket kezdtek telepíteni.

03 Ugyanígy vitát váltott ki az is, ha valaki a város tudta nélkül bort mért ki. 1776-ban a mezővárosnak a plébánossal támadt vitája a szent György napi vásáron kimért 15 akó bora miatt. A város engedélye alapján azonban csak 5 akó bort volt szabad e vásáron árulnia. A tanács úgy határozott, hogy „Ennek utána a legkevesebbet sem enged árulni", sőt ha a plébános erőszakot akarna tenni, a borát el kell kobozni.

54 Nem kevesebb vitára szolgált alapul az uradalom sok jogtalansága ebben a kérdésben. Egyszer arra panaszkodnak a gazdák, hogy bordézsmáláskor hamis mértékeket hasz'nál és megkárosítja őket, majd jogellenesen a cselei hídnál egész évben kocsmáitat,

00 máskor arra, hogy adótartozás címén lefoglalja a kocsmai árendapénzeket

00

. Ismét más alkalommal a közös kocsma építését úgy húzta, hogy amíg a várost illetné a kocsmáitatás joga (szent Mihály naptól szent György napig) addig ne készüljön az el.

57 A szőlőből és a kocsmáitatásból eredő haszon tehát igen jelentős volt mind a városnak, mind a gazdáknak. Ez a kérdés csaknem mindenkit érintett, csaknem valamennyi lakos jövedelmének egyik jelentős forrása volt. Milyen volt a XVlll. század második felében egy mohácsi parasztgazda birtoka? Erre nézve a forrásokból igen kevés támpontot kapunk. Ebben az időben írt végrendeletek azonban meglehetősen pontosan intézkednek a végrendelkező vagyo-