Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Bezerédy Győző: Mohács gazdasági és társadalmi szerkezete a XVIII. század második felében

dóinak, ha nagyobb vízállás esetén a magasabban fekvő helyekre kellett hajtani azokat. Ez a bizonytalanság a különböző összeírásokból jól kimutatható. 1772-ben 194 tehenet számláltak össze, a következő évben, 1773-ban már 405 db-ot, ugyanígy a lovak száma 1772-ről 1773-ra 191 darabbal emelkedett, ami ismerve az 1772. évi üszők (82 db) és csikók (35 db) számát, semmiképp sem írható a természetes szaporodás javára. A többi állatok összeírásánál is hasonló bizonytalanágok voltak. A birkák száma ugyanebben a két évben 271-ről 386-ra, a sertéseké 182-ről 423-ra emelkedett. Az összeírásokban közölt adatok mögött sokkal jelentősebb állatállomány lehetett. Az 1785. évi összeírás szerint a város különböző helyeken levő legelői 908 barom és Ó84 lábasjószág eltartására alkalmasak. Az összeírások a következőket mutatják: 1752 1772 1773/74 1778 1782/83 tehén 148 194 405 503 508 ökör 103 165 194 148 120 3 éves üsző 6 31 31 93 82 2 éves üsző 42 51 50 176 214 ló 204 479 670 847 753 csikó 5 35 18 84 179 ártány 53 182 423 682 484 birka, kecske 15 271 386 1908 2496 méhkas 50 53 112 86 102 23 Az adatok bizonytalansága ellenére is jól megfigyelhető az, hogy az ökrök számának esése mellett a lovak száma jelentősen emelkedett. Ez igen meglepő adat, ugyanis a városi jegyzőkönyvben ennek az ellenkezője került bejegyzésre 1784-ben. Ugyanis súlyos panaszként hangzott el, a forspontok megnövekedése, ami ellen úgy védekeztek a gazdák, hogy lovaikat ökrökre cserélték fel, illetve lovaikat nem akarták a szigetből kihozni.

2

''' Ennek a jegyzőkönyvi bejegyzésnek azonban minden conscriptionális adat ellentmond. Ennek a folyamatnak nyilván az 1784-ben kiadott városi tanácsi rendelet vetett véget, melyben a forspontot a földek arányában és nem az állatok számában szabta meg.

2;

' A lóállomány gyarapodását a csikók száma is jól mutatja. A város legnagyobb problémája a kecske- és birkatartás megnövekedése volt. Az összeírások adatai alapján a juhok és kecskék számának az emelkedése óriási. 1752-től 1782-ig 15-ről 2496-ra futott fel a juh- és kecske-állomány. Nyilvánvaló azonban az, hogy itt is figyelembe kell venni a már tapasztalt hibalehetőségeket. A gazdák ugyanis az első időben főleg a szigeten tartották a juhaikat. A ló- és szarvasmarha-tenyésztés fellendülése azonban a mohácsi gazdákat arra ösztönözte, hogy a szigetről kiszorítsák a birkás gazdák nyájait. Az 1752. évi összeírásban feltüntetett 15 birka, valójában csak a mohácsi oldal állatainak a számát jelenthette, a szigeten ennél jóval többről lehetett szó. Ez után törekszik arra a város, hogy a birkákat a szigetről kiszorítsa. Ennek érdekében 1776-ban határozat születik meg, melyben megtiltják, hogy juhok legeljenek a szigetben: „Mivel a juhok után semminemű marha nem legelhet."

20 Ez a határozat azonban csak részeredményeket hozhatott, mert újabb határozatokat kellett hozni, de most már arról is, hogy a birkákat minden rétről eltiltsák. Egy 1783. évi határozat szerint inkább minden birkát irtsanak ki, mintsem tovább pusztítsák a legelőket. Ekkor a gazdáknak Csert jelölték meg, mint az egyedüli birkalegelőt.

27 Továbbra sem tudtak azonban végleges megoldást találni. Nyilván a birkás gazdáknak is jelentős volt a számuk és befo-