Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Szita László: Mohács gazdasági és társadalmi fejlődése a XVIII. század első felében

Az állatállomány alakulása 1712-1748 között Ev ökör Tehén Borjú Ló Sertés 1712 1714 1715 1721 1724 1727 1728 1729 1732 1734 1737 1741 1748 60 109 55 97 277 246 226 224 226 150 162 199 107 230 30 65 198 84 86 85 86 77 53 67 30 35 123 113 102 62 87 117 149 150 181 150 218 144 118 34 126 33 164 111 112 123 122 111 93 98 88 129 138 64 207 214 199 207 208 221 163 282 idején a magyar lakosság állatainak döntő része elpusztult. Az 1711. évi összeírás nem tüntet fel állatot Mohácson, mert a teljes állományt elhajtották.

87 1713-ban készült conscriptio már 60 ökröt, 109 tehenet, 147 lovat és 24 csikót említ. Mindebből arra következtethetünk, hogy a Rákóczi szabadságharc alatt Mohács környékén is a lehanyatló közbiztonság miatt, az állatok egy részét a sziget védett helyeire mentették. 1703-ban 100 főből álló szerb határőrséget szállásoltak Mohácsra, akiket a városnak kellett eltartani.

88 Ugyanakkor a Duna áradása igen sok kárt okozott. Az állatokat védettebb helyre vitték, de közben sok elpusztult. Nagy megterhelést jelentett az á//aííarfó jobbágyok számára, hogy az 1706-ban Eszéken gyülekezett, majd a Dráván átkelt és Pécsre vonuló „szlavóniai katonaságot ellátni és elhelyezni a megye feladata" lett. A hadsereg részére a „vágóökröket helységenkint kivetették". Mohácson és környékén állomásozó sereg részére 12 ökröt vágtak.

89 1711-ben a Baranyavári uradalom visszakényszerítette a Mohácsra telepedett jobbágyait. Ugyanakkor versendi, kásádi jobbágyokat „vagyonukkal" (állataikkal, Sz. L.) együtt Mohácsról visszatelepítették.

90 1716-ban érkezett királyi rendelet kötelezte a Mohács mezővárosban élő és igavonó állattal rendelkező jobbágyokat, hogy részt vegyenek a Pozsonytól Péterváradig terjedő Duna melletti hadi út, valamint a part menti vontató út tisztításában, az erdők irtásában, fahordásban, vontatásban. Ez a felvonulási út karbantartása a török elleni stratégiai tervekben nagy jelentőségű volt.

91 Ugyanebben az évben a haditanács által küldött szemle után executióval fenyegették meg Mohácsot. Megállapították, hogy az utak rossz minőségűek és a hidak hasonló állapotban vannak. A nagymérvű és hosszan tartó munkálatok ideje alatt történő összeírás a faluban kevés igavonó állatot talált. A falvak között folyó hatalmaskodások is gyérítették az állatállományt. Mint korábban bemutattuk, valóságos vadászat indult a sertések ellen. Kétszáz állatot lőttek le, vagy fogtak be. Jellemző esetről készült 1745. évben jelentés. A szomszéd Lancsuk falu lakói „. . . nyíltan, fegyveresen megtámadták a mezőn dolgozó mohácsiakat, közülök többet súlyosan, csaknem halálosan megsebesítettek, egyet átszúrtak ... 19 ökrüket elhajtották".

92 Az állatokat pusztító betegségekről nincsenek egyáltalán adataink. Ezek mennyiben befolyásoltók az állatlétszám alakulását, nem tudjuk. Elképzelhető, hogy esetenként alapvetően megváltoztathatták. Az 1720-as évektől minden feltételezhető negatív jellegű tényező ellenére jelentős növekedés figyelhető meg, amely a város általános fellendülésével, megerősödésével van összefüggésben.