Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Szita László: Mohács gazdasági és társadalmi fejlődése a XVIII. század első felében

A Bátáról Mohácsra költözött Bátaj István a következőképpen beszélte el 1750ben a Kádia sziget bejárását: ,,. . . Bács-Bodrog vármegye felé eső keleti részére neveztetik eöreg Dunának, amelynek partjait megirtatyni a régi és utóbbi török háborúban már négyszer megérte — Lőrincz András 90 éves mohácsi lakos — tőle tudja, hogy először még akkor, amikor Zrínyi a Dárdai hidakat elégette, majd amikor a törököt a Kereszténység Harsány hegye alatt megverte volna, most is ezen öreg Dunán járnak föl s alá minden nagy terhes hajók. A másikon pediglen (Kádia nyugati partján lévő ág. - Sz. L.) aki tsak szakadék légyen, semmi terhes hajók nem járnak, ha csak valaki messziről nem jővén, ell nem vétti az utat, mely a mint a tanúnak már nevezett Mohácsi Lőrincz András mondotta, oly kicsiny volt, hogy akár micsoda kis fával által lehetett hajtanyi és nem volt szélesebb a Konyinitza nevű Foknál, hanem azután a Duna vévén erejét arra, úgy esztendőnként terjedett oly szélesre amint mostan vagyon . . ."

80 Körös György maga mint szemtanú mondja el a nevezetes eseményt, a Duna parti nagy irtást, amelyet a hajók vontatása érdekében rendelt el a haditanács. !Ő8ő utáni török elleni hadjáratokhoz a hadianyag és hadsereg személyi állományának szállítása a Dunán történt. A tanúkban igen mély nyomokat hagytak ezek az események. ,,. . . Dicsőségessen uralkodó Flsges. hatodik Károly császárnak és Magyar Országi Kírálnak hadi renden lévő vitézlő népei a Török ellen le mentek és némely Gályákat a Dunán le eresztettek volna . . . akkor is az Oregh Dunának partját említett Flges. császár irtatnyi a szomszéd Vármegyének parancsolta, hogy annál szabadgyabban és békességesebben mehessenek a Gályák, amint mostan is a nagyobb és terhesebb Hajók megint az öregh Dunán föl s alá járnak . . ."

81 Más tanú is részt vett a Duna parti erdők irtásánál, hogy ,,a terhes nagy hajók, amelyek eledelt szállítottak a török háborúban lévőknek le- és visszamenetelre alkalmasabban érkezhessenek" . . . Vékény György atyja hajdú volt és a szigetet jól ismerte. A Kádia keleti partján folyó Duna 1690-es években kezdte kivájni azt a medrét, amelyet a vallomást tévők a XVlll. században ismertek. Eős István Mohács szigeti lakos azt vallotta, hogy az 1690-es években olyan csekély szélességű volt még a Kádia keleti részén a folyó ága, hogy pallót tettek keresztbe és azon átmehettek. 1680-as évektől kezdett ,,arra tsavarodni" a Duna. Balázs Péter mohácsi lakos szerint ,, . . . a Török üdőben ezen Szakadék Duna vette az eöregh Dunábul az eredetét, és oly kicsiny volt, hogy ha egy darab fát által vetettek rajta könnyen száraz lábbal etcer-kétcer által lehetett lépni ... az öreg Duna nem rég erejét arra fordítván szélesítette és öregbítette esztendőnkint..." Ivó Paprikics, eszéki jobbágy, Mohács sziget mellett hajózott gyakran Buda és Eszék közötti borkereskedők hajóin és látta a Duna parton folyó irtási munkát, amelyben mohácsiak is részt vettek. Forrásunk csak az öreg Duna parti irtásról számol be, amely mint látható a hajózást (1696—1718 között) volt hivatva szolgálni. Szántó, vagy egyéb hasznosításra irányuló irtásról nincsenek adataink. 1736. évi urbáriális conscriptio szerint a szigetrészeken 60 kaszásnyi rét van használatban. Ha rendszeresen irtanák ennek dupláját érhetnék el. Ugyanennek a forrásnak a rétre vonatkozó összefoglalója szerint: ,,. . . a városi lakosság rétjei a Dunán át síkon terülnek el, nem valami bő hozammal, de a dunai szigeteken ki-ki tetszése szerint kaszálhat, szénát gyűjthet, ezért nincs panaszra ok".

82 Meglepő viszont az állattartásra vonatkozóan az, hogy e tanulmányhoz áttekintett jelentős tömegű egykorú forrásanyagban, a hétköznapok valóságát tükröző kb. félezer tanú vallomásában kevés adat van. A XVlll. század második felében viszont nagymennyiségű bizonyító adat áll rendelkezésre a szigeteken fellendülő ál-