Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Szita László: Mohács gazdasági és társadalmi fejlődése a XVIII. század első felében

Ugyanekkor több mohácsi halász részére Kádia déli — tehát Bellyéhez tartozó — részén halásztanya építését engedélyezte. A Bács megyei kamarai tiszt fegyverrel támadt ellenük. Nagy Mihály kölkedi lakos tanú, vallomása során erről a következőket mondotta: ,,. . . Bátaj István és Mathesz Samu mohácsi lakosok Bellyére lemenvén kértének engedelmet Bellyei Prefektus Úrtul, a mint levél által adott is engedelmet nékik Kadia ezen Flsges. Uraságh részire jutott Délre való oldalában egy eöregh halász tanyát nékik kitisztogatnyi, meg lévén ezért az engedelem, a fönt nevezett Bátaj István és Mathesz Samu melléje vévén némely Mohácsi és Kölkedi Lakosokat, a kik között a Tanú fia is jelen volt, mely tanyát két hetek elfolyása alatt minden háborgatás nélkül megtisztogatván, a halászatot is elkezdvén, de a Cameralis Tisztek és azoknak Emberei, amint a tanúnak a fia referálta, a halász Gazdákat legényeikkel együtt meg írt módon kitisztított Tanyáiul kiűzték . . .". Kiss János másik kölkedi jobbágy ki jelen volt azt vallotta, hogy ,,. . . Cameralis tiszt által és véle lévő Cameralis Pandúrokkal együtt, ki kergettettek, magukat nem kaphatván, a Gunyhojukat felgyújtották... azon tanyát előbb senkiiül nem háborgattatták míglen a hálót a tanyában bé nem vetették volna . . .".

78 Kádia délnyugati részén álló és épülő tanyák a háborúskodás okaiként bukkannak föl több vallomásban. A tanúk egymásnak ellentmondó részleteket vallottak. Valamennyi összevetésével kizárhatók az ellentmondások és a tények már világos képet nyújtanak Kádia körül zajló „halász háborúról". Időben pontosan meg nem határozhatóan (1740-es évek közepén?) a kamarai uradalom Béreg, Dautova, Szántó Községeinek jobbágyai Kádia szigetnek a püspöki uradalomhoz tartozó területén halásztak, „ßofos nevű hálókkal a Kádia sziget melletti halászat közben Duna Szakadékban" tetten érték és üldözőbe vették őket a mohácsiak. A főhercegi uradalom területére menekülőket azonban nem bántották, mert tudták hogy ott szerződés mellett joguk van a Bács megyeieknek halászni. Valószínű ez az eset adott okot, hogy 1750-ben Kádia déli részére telepített mohácsi halásztanya lakóit most a Bács megyeiek fegyverrel elűzték, és felégették tanyáikat.

79 A szigeten folyó halászatra vonatkozó fontosabb adatokat foglalnak össze az utolsó tanúk is. Kádia déli részén, és Mohács sziget több területén eszéki halászok települtek évről-évre, akik a mohácsi halászó jobbágyokkal jó kapcsolatban voltak. Bács-Bodrog vármegye Duna menti községeiből is tanyáztak halászok és egy ideig ugyancsak jó viszonyban voltak a mohácsi jobbágyokkal. „Közösen sütöttek, főztek és szárogatták hálóikat. Voltak akik 1—2 napra látogattak át a túloldalról enni, inni és mulatozni". A halásztanya évi bére 100 forint volt. Ezt vagy a pécsi püspöki vagy a belyei hercegi uradalom kasszájába fizették. A püspöki uradalomhoz tartozó sziget területéről makkoltatás és faizás után 1745-ben 690 forintot fizettek be a mohácsiak. A legjelentősebb haszon a szigetről a halászatból és a faizásból folyt be. E mellett a kaszálók is mind nagyobb jelentőségre tettek szert. A sziget felszíni viszonyai a XVlll. század első félévszázadában jelentősen változtak. A perek szerint is újra és újra szükségessé vált bejárásuk. A határjelek eltűnéséről számolnak be igen sokan. A kereszttel megjelölt nagy fák áradáskor, vagy a medert változtató Duna ágak alakulásakor elpusztultak. 1727 és 1750 között több határjárást végeztek, köztük több semmilyen perrel nem volt kapcsolatban. Inkább amolyan „megelőző" vagy védelmi intézkedésnek számított a sziget tulajdonosának érdekében. Ilyen „semleges" határjárás után készült bizonyító vallomások anyaga lenyűgöző módon éleszti fel és szinte érzékelhetővé teszi a két és fél évszázados valóságot.