Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Szita László: Mohács gazdasági és társadalmi fejlődése a XVIII. század első felében

Bodó püspöki ispán mindezt a következőképpen fogalmazta meg vallomásában: ,,. . . ő maga is nem egyszer a tiszttartó pénzével kereskedett, onnan világos tudománya vagyon, hogy amidőn halat engedett neki, mindenkor a Tiszttartónak fele nyereségét adta. Amikor pedig Heréb Istvánnak, Vitéz Józsefnek, Naszvárdy Ferencnek, Simon Ferkónak, Gyöngye Mátyásnak, Varga Istvánnak, mohácsi lakosoknak, kik hasonlóképpen a megírt Tiszttartónak pénzével kereskedtek halat engedett, olykor a nyeresség felét, olykor pedig egyharmadát megint a tiszttartónak adták. Maga a tanú 1741—1744 között 660 Ft-ot. 1741-ben a tiszttartó megszólítván mondván a Tanúnak netalán ezen kereskedést megtudván a prefectus Uram, jó lesz azért eötet is társul vennyi, amiért is a nevezett Tiszttartó maga Lován és kocsiján bé küldvén őt Pécsre Levéllel együtt a Prefectushoz. Aki is a Tanúnak 125 aranyat kezébe adott, meghagyván a tanúnak, hogy a maga óhajtotta nyerességre jó gongya legyen, amely aranyakat kihozván a tanú Tiszttartó kezébe adta, kitől a tanúnak 25 aranyat, 100.-ot pedig a Tiszttartó magánál meg tartott és kezénél maradott, mondván a tanúnak: nó Bodó meg tugyad, hogy már maga a Prefectus Úr is a nyerességben részes légyen, azért vigyázz jól, hogy ezen kereskedést a M. Püspök úr meg ne tugya, mert nem engedné, immár most ember lehetsz csak jó gondod legyen a nyerességre".

53 Minden nehezen ellenőrizhető kiadás esetén a visszajáró összegeket egymás között megosztották és eltulajdonították. 1744-ben a tiszttartó Bodót Komáromba küldte hálóért és a halásztanyákhoz szükséges szerszámok vásárlásáért. A részére kiadott 200 forintból maradt összegeken a tiszttartóval közösen osztoztak. A hajóút ára 14 forint volt, a 100 öl háló pedig 18. A visszamaradott 68 forint a tiszttartó és az ispán zsebébe vándorolt. A jeget is ,,eladnyi szokta és a maga hasznára fordította az árát".

54 Az uradalom igazgatásában a megvesztegetett tisztviselők természetesen nem elégedtek meg azzal, hogy törvénytelen módon pénzt szerezzenek és lefölözzék elsősorban a halászat hasznát, hanem igen durván bántak a jobbágysággal a mohácsi uradalomban. A törvénytelen eszközök alkalmazása a jövedelem harácsolásában és fokozásában a jobbágyság ellen alkalmazott durva eszközökkel párosult. A püspök mohácsi uradalmának tiszttartója és a prefectusa ellen indult perben elhangzott vallomások a kizsákmányolást a maguk embertelenségében tárták fel. Bosnyák Ivan mároki lakos vallomása erre igen jó példa:

55 a tanú öccsével edjütt sok esztendőkig egy kenyéren lévén az öccse, úgy a Tanú is ell cselédesedvén egy háznál megh nem férhettek, ezért a tanú elválván öccsétől, és fiával edjütt akarta lakását Mohácsra venni, de az fiai a Tanút kérték, hogy Mohácson se földet se házhelet nem kaphatnak, maradna megh az helségben, akkor a tanú fiai kérését meghallgatván Tiszttartótul házhelyet, kis magyart kért, aki az öccse házához közel assignai nekie, kinek azért a jó akaratyjáért egy akó fehér bort ajándékozott. Azonban a tanú már a maga házát föl állétotta, ismét Mafity Mátó nevű lakosnak másik házhelet itten a tanúnak udvarában engedett a tiszttartó, a tanú látván, hogy azon a jelen két gazda megh nem férhetne, ezért a tanú semmiképpen a másik házát azon helen nem engedett építeni, ki is panasszal menvén a tiszttartóhoz, a Tiszttartó nagy fenyegetéssel megüzente, ha csak 3 forint bírságot meg nem viszi, executiót fog reá küldeni, hogy magától az executiót eltávoztassa, fia által a 3 forintot elküldötte."

56 Többször található utalás arra, hogy a város kocsmáiban a tisztek borait mérik. Mohács a kocsmáitatás megváltását követően, a contractus alapján meghatározott időszakban, a borkiméréssel jelentős bevételhez jutott. A jelentékennyé növekedő évi bormennyiséget a város szőlőbirtokosai igen előnyös körülmények között árul-