Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

VÁLOGATOTT DOKUMENTUMOK MOHÁCS VÁROS KAPITALIZMUSKORI TÖRTÉNETÉHEZ - Baranyai Aurél: Annotált dokumentumok és apró tudósítások Mohács egészségügyi állapotáról 1926-ig

A községi orvosi állás javadalma: 1000 korona törzsfizetés, 200 korona ötödéves korpótlék, 800 korona lakpénz s a vonatkozó szabályrendeletben megállapított beteglátogatási és halottkémi díjak stb. Községi orvossá a jelenleg harctéren szolgálatot tevő Vas Jenő dr.-t választották.

139 Baranya vármegye közgyűlése az állandó választmány javaslatára 5000 korona költséget szavaz meg a László-közkórház restaurálására. (A kórház ugyan csak 18 éve áll fenn, de padlásmennyezete máris korhadni kezd.)

140 Mohács nagyközség háztartási költségvetés-előirányzata 1916. évre. Egészségügyi személyi kiadások: a) Községi orvos lakbére és útiátalánya 1000 korona Egyéb egészségügyi személyzet járuléka 2090 korona b) Dologi kiadások: Közkutak fenntartása 1000 korona Fásítás 545 korona Jégverem 64 korona Köztisztaság 4480 korona Vegyes egészségügyi kiadások 1294 korona (Tájékoztató ár: Egy métermázsa búza az év elején 36,50 korona.)

141 „Sebesült katona-szállítmány érkezett a helyi közkórházba. Jóképű szabolcsi, borsodi fiúk, akik a jaszlovieci ütközetben sebesültek meg. Hogy az idő teljen, kapát, gereblyét fogtak és a Szepessy-park dudváit irtották s fésülték a pázsitot, derűs füttyel, nótaszóval." ,,ltt látta meg őket szorgos munkájukban egy jószívű mohácsi úriember s a kórház vezetőségének engedélyével vedégségbe hívta lakására a sebesült katonákat. Jól tartotta őket, sőt némi zsebpénzzel is el lettek látva. Ritka kedves kórházi epizód!"

142 1917. Medgyessy Béla dr. mohácsi magánorvos júniusban elhunyt. 1919. „Közkórházunk. Emlékezzünk arra az időre, amikor a háború elején, a jótékonysági hajlam tobzódásában, úgyszólván egy csapásra Vöröskereszt Kisegítő Kórházat létesítettünk, melynek betegeit és sebesültjeit néhány hónapi működése után, sajnos, mostoha gyerekünknek, a Közkórháznak kellett átvennie. És ennek a Közkórháznak soha nem jutott a jótékonyság alamizsnáiból. A közhit azt tartja, iszen a vármegyéé, tartsa fenn az. A vármegye meg azt vallja, hogy a Közkórház szükséges rossz, amelyet azért kellett annakidején megcsinálni, hogy ne Baranya legyen utoljára. Föntartásáról csak akkor esik szó, ha az épületek pusztulása fenyeget. A Kórház maga tartja el magát, a napi ápolási díjakból kell élnie. Ám ez a napi ápolásdíj nem olyan, mint a komp- meg az áramdíj, melyet tegnap emeltünk 50 százalékkal s holnap ismét 100-zal fogunk. Az ápolási díjat a belügyminiszter állapítja meg, akinek az az érdeke, hogy e díj mennél kisebb legyen. Az már a kórház dolga, miként cérnáz ki azzal a napi ápolási díjjal. (Majd csak kijön vele, gondolja a miniszter, hisz van mellékese. Régi mondás magáncsaládoknál: Egyetek, mert ami megmarad, beküldőm a kórházba.) így aztán most, 1919-ben, mikor egy öl fa 400 korona, egy mázsa szén 45, egy kiló hús 20 korona, elért a Kórház oda, hogy napi ápolási díja 5 korona 20 fillér. Tessék számolni: Egy embert reggeli, ebéd, vacsorával, esetleg tízórai- és uzsonnatejjel ellátni 5 korona 20-ból! S hol van még a fűtés, világítás, mosás, gyógyszer, kötszer, műszer? Hisz van beteg, aki egyetlen kötésnél 5 korona ára kötszert fogyaszt. Hol az orvosi, adminisztratív, ápoló, gazdasági- és cselédszemélyzet járandósága, halottak temetési költsége, ma, amikor a szegény vándorló legény kopor-