Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

DOKUMENTUM ÉS KISEBB KÖZLEMÉNY A MOHÁCSI CSATA TÖRTÉNETÉHEZ - Kiss Béla: Újabb adatok a mohácsi csatatér kutatásához

A két sírnak tájolási helyzete és egymáshoz kapcsolódása elgondolkoztató. Kétségtelen, hogy a sírok a magyar felvonulásnak területébe esnek. Az első, nagyobbik sír tompa éke délnyugat felé irányult, tehát abba az irányba, ahonnan — a helyet figyelembe véve — török támadást lehetett várni. A másik, kisebbik sír amannak K felé húzódó szára folytatásaként hat, köztük keskeny, 2,5 méternyi széles földszorossal . . ."

44 Majd így folytatja : ,,. . . Számításba véve a gödörásás közben kihányt föld felhasználhatóságát is, emlékeztetünk Gerlach Istvánnak a csatahelyről 47 évvel később feljegyzett adatára, mely szerint ő még látta az árkok helyét, amelyekben az ágyúk állottak, s amelyekbe utóbb a halottakat eltemették. Ebből kiindulva, ágyúállások céljára készültnek vélhetnék a sírárkokat . . ."

45 Ezek után e nagyszerű bizonyítékokat, — saját maga által feltárt, valóban a II. magyar hadrendet oldalról (jobb szárnyat védő), két ágyúállást, — téves elméletének alávetve - azt mondja, hogy a magyar tüzérség lejjebb állhatott és ezek talán a szekérvár erődítései lennének, melyeket a csata előtti estén kezdtek építeni, de abbahagytak.

46 Döbbenetes, hogy mily közel állott a megoldáshoz, és fáradságos munkájának gyümölcsét nem érhette meg. Pedig ha ekkor felméri a hadrendek távolságát, törvényszerűen eljut a Borza könyöknél megtalált elpusztult faluhelyhez. Hiszen tudomása volt a Feketekapunál talált ágyúgolyókról, ágyúkerékvasalásokról, lándzsákról is, amelyek szintén hadrendre, tüzérség helyére is utalnak.

47 De térjünk vissza a Borzához. Papp László nagyon sokat, kimerítően és alaposan ír róla : ,,. . . A hadrendbe állás és várakozás közben Brodarics nem láthatta a Borza patakot sem, amelynek felső ága, körülbelül 2 km-nyi távolságban kanyargott. Hogy később, a csata közben átugratott rajta, hogy medervonalán túljutott az a seregrész, amelyhez Brodarics s így a király is tartozott, az kétségtelen . . ."

4S E megállapításának ellentmond további leírása, melynek végén maga is értetlenül állva nem tudja megmagyarázni, hogy a patakon való átkelést Brodarics miért nem jegyezte fel. íme : ,,. . . Bizonyos, hogy az első magyar hadrend arcvonala a felálláskor a Borzán innen volt; a számára kedvező széles földhátat nem hagyhatta el a kedvezőtlenebb terepsüllyedés kedvéért. A Borza bármilyen csekély, de menedékes feltehetőleg vizes medre valamelyes természetes védvonalat is biztosított a felvonuló magyar sereg számára, amely előtt önkéntelenül is megállt az arcvonal . . ."

49 Ezután — nagyon is tisztába lévén az időjárással —, leírja, hogy a Balkánon vonuló török sereg 6 hétig állandó esőzések közt jön Magyarországra. A szultán Naplójából tudja, hogy augusztus 23-án, 24-én is „reggeltől-estig, éjjel és nappal" is esett az eső, tehát a Borza is vízzel bővelkedett.

50 Nagyon jól követketzetve megjegyzi: „. . . Hogy Brodarics, akinek figyelme elég sokfelé kiterjedt, e terepakadályról még sem szól, ennek okát nem tudjuk megfejteni. . ."

51 Természetesen azért nem tudja ennek okát, mert fentebb említett elméletébe nem építhető be, hogy Brodarics nem ment át a Borzán, hiszen Brodarics ezért nem írt erről. Nagyon érdekes, és kiváló kutatóra vall, hogy megrója azokat a történetírókat, akik nem tesznek említést, vagy lekicsinylik a Borzát.

52