Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)
DOKUMENTUM ÉS KISEBB KÖZLEMÉNY A MOHÁCSI CSATA TÖRTÉNETÉHEZ - Kiss Béla: Újabb adatok a mohácsi csatatér kutatásához
A Borza Külön fejezetet kell szentelnem e patak leírására, hiszen e fontos részét a terepnek nem vették figyelembe eléggé történetíróink. Lekicsinyelték, csak azért, hogy a domb alján álló község elméletét alátámaszthassák. Mint ahogy Földvár leírásánál, itt is a mohácsi csata és csatatér két legnevesebb kutatójának munkáját ismertetném. A mohácsi csatától napjainkig tökéletesen összefoglaló, mindent felölelő munkának csak Gyalókay Jenőét és Papp Lászlóét tekinthetjük, eltekintve az előzőkben vázolt téves teóriájuktól, mely napjaink irodalmában is tartja magát. Az alábbiakban meggyőződhetünk, hogy elméletük kiszolgálása érdekében nem veszik figyelembe, vagy egyszerűen lekicsinylik e rendkívül fontos patakot a Borzát. Ime Gyalókay Jenő így intézi el: A Borzának 1772-ben még természetes kanyargós medre volt Majs és a nagynyárádi patak betorkolása között is. Manapság ott egy malomárkon jut le a víz s csak ezen alul van természetes meder. Nem tudjuk megmondani, hogy a Borza vize mekkora akadály volt 1526-ban? Nagy nem lehetett, mert különben Brodarics megemlítené, hogy nehezen vergődtek át rajta. 39 Meg kell jegyeznem, hogy Brodarics István azért nem említette a Borzát, mert nem is ment át rajta! A Borza lekicsinylésére azért kényszerült Gyalókay, mert különben a domb alján álló község elméletét nem tudná bizonyítani. Papp László ismét közel járt a megfejtéshez, amikor a Borzáról ír, de a már előzőkben említett terasz alatti Földvár (Merse), elméletével nem juthatott el az igazsághoz. Megállapítja, hogy az 1784. évi Első Katonai Felmérés, majd A Kneidiniger-féle és Wötter János 1766-os térképei is a Borza vízbőségéről tanúskodnak. 40 Még jobban megközelítette terepleírásával Földvárt és az ott felállított török ágyúk helyét, melyről Brodarics ezt írja: ,,. ..Az ágyúk valami völgybe voltak állítva, s ezért sokkal kevesebbet árthattak nekünk, mintha a síkon állottak volna . . M E helyről Papp László, — nem tudva, hogy milyen közel áll a való helyzethez —, ezt írja : ,,. . . A Törökdombtól nyugatra 2-2,5 km távolságban, a Borza patak nyárádi ága medrének közeléig, s le a Borza majorig, széles enyhe földhát emelkedik ki, szinte észrevétlenül, az idáig víztükörsimaságú területből. (A Sátorhelyi Állami Gazdaság művelési térképén S- számú parcella.) Ha ezt a helyet Feketekapu, vagy a Törökdomb irányából közelítjük meg, csak a Borza közvetlen közelében vesszük észre, délnyugat-nyugati irányban a hirtelen terepsüllyedést, amire még visszatérünk." 42 (L. : 8. és 9. sz. térképet.) Vessük össze a 6. sz. térképpel. (Az említett S 7-es parcellán ásatásokat is végzett 1961—1962-ben, mint az a 9. sz. térképen is látható.) Azt gondolta, hogy a magyar ágyúk egy része, mely az első hadrendben volt, e helyen állt szembe a ruméliaiakkal. Pedig ha most Brodarics leírásának a 41. jegyzetünkben lévő részét figyelembe veszi, akkor csak át kellett volna néznie a Borza túlsó déli, jobb partjára, ahol a terep lankáson emelkedik, mintegy völgyet alkotva. Tehát ha a túlsó parton ásott volna, az egykori török ágyúállásokban, talán a tömegsírokat is megtalálja. 43 Az ágyúállások e célra való felhasználásáról maga Papp László is tud, hiszen az általa 1960-ban feltárt két tömegsírról ezeket mondja:
