Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK MOHÁCS NÉPRAJZA KÖRÉBŐL - Andrásfalvy Bertalan: A mohácsiak halászata a XVIII. és a XIX. században

az uradalom halásztatott, hanem azt pénzért adta bérbe vállalkozó „tanya-mestereknek". Az 1778-ban a mohácsi tanácsülés jegyzőkönyvébe került bérbeadási hirdetmény is csak 4 urasági halászó tavat említ, valamint a Nagy Dunán lévő, „Uraság tanyáját" (ez lehetett a vizafogó hely) és „több öreg Dunán lévő tanyákat."'

0 Később, a XIX. sz. első felében e urasági vizeket a város egy összegben bérelte ki és azután valószínű tovább adta vagy árverezte albérlőknek.'

6 Nemcsak az urasági halászó tanyák és tavak bérbeadásáról van tudomásunk, hanem mohácsi jobbágyok kezén lévő. magánbirtoklású, valószínű foglalással és tok ásással szerzett tanyáról is. Míg azonban az uradalom határozott pénzösszegért adta bérbe egy-egy tanyáját, addig a mohácsiak egymást közt azt a részért is adhatták. Természetesen a határozott pénzösszegért való bérlés nagyobb kockázattal járt, mert egyes halászó helyek alacsony vízállásnál, a szokásos zöldár elmaradásával, semmi jövedelmet sem hoztak. 1782-ben a tanyát bérbe adó a Tanács elé viszi panaszát bérlője ellen, aki még semmit sem fizetett a kialkudott bérből. A bérlő védekező szavát jegyzőkönyvezték: „a Tanyán semmi szerencséje nem fordulván, arra kötötte és előttük ilyen kötést tett légyen, hogy leg első alkalmatossággal valami csak jön a Tanyából vagy halaszatjából, azontúl a fönt említett summa pénzt köszönettel ki fogja elégíteni."

17 Egy másik 1773-ban feljegyzett esetben a vádlott apjának „öreg Cirom Ferenc tanyájára ment s minemű jövedelme a Halászatból gyött, édes atyjának abból semmi részt nem adott. . ." pedig - folytatja a feljegyzés, „az tanyán attyjának kenyérivel élt feleségével együtt - tehát a halászatból való keresetét is Attyával köllött volna két felé osztani."

18 Sajnos, kevés ilyen ügy kerül a bíró elé s több feljegyzésünk nincsen, de ez utóbbiból úgy látszik, hogy az említett tanya szálláshoz és azon épült házhoz is kapcsolódott, tehát „magánrendelkezésű", foglalással szerzett halászó vízről van szó, s ezen, ha a tanyamester nem saját, hanem a gazda kenyerén élt és szerszámával dolgozott, a halászat feles volt. Az uradalom és az egyesek kizárólagos használatába került foglalt vagy bérelt halászó vizek mellett a város, a közösség, bizonyos területeken a város közköltségeinek fedezésére halásztatott, illetőleg minden városi lakos magának halászhatott. Az első esethez igen hasonló volt az az intézkedés még a XVlll. sz. elején, hogy a város költségén felállított hálóval fogott zsákmány V'3-a a várost illette. A város lakóinak egyenlő használatát biztosító úgynevezett Hajioki tó vagy rét közvetlen a város alatt terült el, s ez sem lehetett véletlen, hogy erre közeli, könnyen megközelíhető helyet jelöltek ki. Ebben a Hajioki rétben volt az orvén feneke nevű tó, melyet kettévágott a Mohács-kölkedi határvonal. Az 1771-ben kirobbant határvitában a tanúk azt vallották, hogy „az örven fönekén ... a Tanú Mohácson lakásángk idejében két kürtű veisz volt, annak fölső kürtjét mohácsiak, az alsó kürtjét pediglen halászván kölkediek bírták." Egy másik tanú vallomásából megtudjuk, hogy itt Mohácsott a református pap nem kapott javadalmába egy külön halászó tavat, hanem éppen ennek a két kürtű vejsznek a mohácsi oldalát.'

9 Ez a nagy, a tó közepét elfoglaló kétkürtű vejsze nyilván közerővel is készült, de pár esztendővel később már azt jegyezték föl, hogy a tóba a kölkediek „számos vejszet, hánytak", melyet a mohácsiak aztán kiszaggattak, nehogy a kölkediek a mohácsi tórészlet háborítatlan használatára hivatkozhassanak.

20 Az ilyen közös használatú tóban mindenki rakhatott vejszét, de úgy, hogy avval a másik már behelyezett vejszéjét fogásban ne akadályozza. (Vejsze nádból és vesszőből kötött, az iszapba leszúrt útvesztő volt, melynek tölcsérszerű bejáratán a halak be, de ki már nem tudtak úszni.) Vejszét rakhattak kisebb erekbe, fokokba is. A vejszéket messziről fel lehetett ismerni, használatukat a múlt századtól kezdve egyre jobban a víz alá süllyesztett, így a partról láthatatlan vessző majd hálóvarsák szorították ki.