Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK MOHÁCS NÉPRAJZA KÖRÉBŐL - Andrásfalvy Bertalan: A mohácsiak halászata a XVIII. és a XIX. században

helyét nem tudjuk. A vizafogás főidénye ősszel volt és hálóval való bekerítésük látványosságszámba ment, nagy készületet és szakértelmet igényelt. Igen szép leírást ad erről Bél Mátyás éppen 1702-ből Dunaföldvárról.' A „tanyát" a földvári halászok 100 öl hosszú, 5—6 öl mély erős hálóval kerítették be. Ilyenféle lehetett a mohácsi tanúkihallgatásban említett öregháló is. 8—10 legény ült ladikba meztelen testtel, csak derékkötővel. Mikor a hálót már a sekélyebb vízre húzták, a halászok a vízbe ugráltak és a vizákat az iszapos part felé zavarták. Mikor azok már tovább úszni nem tudtak, a legények megragadtak egy-egy vizát, hasát vakargatva lecsillapították, majd száján és kopoltyúján át kötelet fűzve a parti karókhoz kötötték, ahol már több száz nagy viza volt kikötve. A mohácsiak hasonló viza-fogásáról sajnos nincsen leírásunk vagy adatunk. Egy Tolnáról származó 1800-ban készült leírás teljesen megegyezik Bél dunaföldváriával és ez azt bizonyítja, hogy a vizafogás a Duna e szakaszán századokon át változatlan volt. A Duna mellett a Baracskai vagy öreg Duna, a Földvári tó, a Csök Duna, mely talán a Riha-tóval azonos, voltak a földesúr által lefoglalt fontosabb halászóvizek. Ezekben, éppen úgy mint a Dunán több, hálóvetésre alkalmas részlet volt, melyet régi halász-nyelven „tanyánuk", „tanya-vetésnek" neveztek. Későbbi feljegyzésekből tudjuk, hogy egy-egy, valószínű öregháló kezeléséhez szükséges 8—10-es csapat „halászsereg" vagy „kompánia" élén álló halászt itt Mohácsott nem csak „tómester"-nek mint arra a Duna e szakaszán más helyről is vannak adataink, hanem „tanya mester"-nek is nevezték. A tanya vagy tómesterség szakértelmet kívánó szakMohács sziget a XIX. században