Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

A VÁROSIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Kiss Géza: Mohács város gazdálkodási szervezete a szabadságharcot megelőző évtizedekben

rohanó vízáradások által Urbáriális Rétjeink és Egész Legelőink elboríttatnak és így barmainktól megfosztatván, a közönséges terheknek viselésére alkalmatlanokká tétetünk.""'

9 (Hogy ez így igaz, bizonyítani fogjuk majd az adószedésről szóló részben.) Hogy a Dunával folyó harc milyen óriási terhet jelentett a városgazdálkodás számára, mutatja az a tény, hogy 1838-ban, amikor ,,A belső várost a Lakósok különös szorgalma mind a posta út mellett lefolyó víztől, mind pedig a Kölked felől fel tolakodótól meg mentettte . . .", a „Városi Kiküldöttség" szerint: ,,Az öszve dűlt és meg rongált Házaknak Száma Kettőszázhuszonhétre felmégyen, a kár becsültetett 39 837 forintokra", a város pedig vállalta, hogy a károsultakat ,,Sült téglákkal és kővel" segíteni fogja. A városi kiadások között említenünk kell még az új városháza szerzésének gondjait és terheit. Szükségességéről 1837-ben a Privilégiumért indított harc kezdetén értesülünk először: „Minekutánna a jövendő tanács rendezése bé érkezésével mind a munkák, s ezáltal az irományok, úgy nem különben az ehhez szükséges tagok is szaporodnának, e jelen városháza pedig mind ezekhez szűk lenne, ezen tekéntetekből Popovits féle vett ház miatt a Város magát 10 305 forintig adóssá tévén, ezen summának kifizetésére pedig jelenleg pénz nem lévén — ennélfogva e summákrul ez alkalommal kötelező levelek adattassanak ki."

80 (E kölcsön után 1200 Ft évi kamatot fizetett a város.) Hamarosan kiderült, hogy Popovits kereskedő egykori háza nem alkalmas városházának s úgy tűnik, hogy a negyvenes évek elején Mohácson két városháza is van, de valójában egy sincs, és ebből igen sok gondja származik a városgazdaságnak. — ,,. . . a gazdasági épületek az ó városházán minden felvigyázás nélkül vannak — állapítják meg 1843-ban egy Hatvanossági ülésen - ezért a fecskendők, lajtok, kocsik sőt az épületek is tetemes károsodásnak vannak kitéve, a szüntelen javítások viszont jelentős terhet okoznak." (200 Ft szerepel erre a célra a költségvetésekben.) A mai ember számára igen körülményesnek tűnő feudális városgazdaság anyagában itt találkozunk először értékeléssel: ,,. . . a gazd. épületeknek az új város házába való által tétele és ennek, mint felében már romlott tetejűnek helyre hozása nagy Sommába és Kotsi munkába kerül, mellyet reája költeni annál kevesebbé érdemes, mivel amúgy is boltnak lévén építve, czéljának tökéletesen soha meg nem felelend."

81 A praktikus gondolatot anyagiak hiányában sajnos nem követte praktikus tett, pedig az említett hatvanossági ülésen 31 :12 arányban megszavazták a Popovits féle ház eldását. A következő évben már íme azt olvassuk az albíró jelentésében, hogy ,,, . . az ó és új városházának . . . kitisztogattatása, a falakban lévő hibáknak helyrehozása és (ez) épülettek tetejének kijavíttása, úgy az új városháza sindellel födve volt részének egész újonnan cseréppel leendő befedése eránt Schmidt János építő mesterrel 1465 Váltó forintokban meg alkudott." Három hét múlva meg arról tájékoztat az albíró, hogy ,,. . . a Város Ház szobáit mindannyit kisikáltatván, azokért öszvesen 6 forintot fizetett". E két utóbbi forrásunk azt is elárulja, hogy a „városgazdálkodásinak nincsenek állandó saját szakemberei, hanem alkalomszerűen ad megbízást egy-egy munka elvégzésére.