Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

A VÁROSIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Kiss Géza: Mohács város gazdálkodási szervezete a szabadságharcot megelőző évtizedekben

illik köszönni) és hivatali nyelvét egyaránt tükröző levelében azt kéri a leköszönő Kamarás, ,,. . . hogy ha azon számadást, annak üdéjében bé végezve felterjesztendőt, egy kinevezendő Választmány által megvizsgáltattatni, s által nézetni, úgy szintén a költsön vett pénzekrül vezetett jegyzékeimet tekintetbe vétetni, mint egyéb a kezemen volt Számadásokat is censuráltani, és ezeknek megtörténte után engem Minden további felelet terhétül fel Mentvén; részemre tökélletes fel oldatást adni Méltóztassék."

32 b) Az országos és heti vásárok A sokoldalú kereskedelmi tevékenységgel foglalkozó mohácsi polgárok életében igen jelentős helyet foglaltak el a vásárok. Ennek tudható be, hogy a város gazdálkodásának irányítói a bevételi források felsorolásánál korszakunkban mindig előkelő helyen említik a „Vásárok Arendáját", bár a rendes jövedelmek sorában a kocsmai árenda általában kétszeresen haladta meg a vásári jövedelmeket. A szakirodalom nemegyszer mutat rá arra, hogy a vasutak megjelenéséig Mohács Baranya megye kereskedelmében igen rangos helyet foglalt el, mert a megye terményeinek nagy részét a szomszédos országok piacaira a dunai útvonalon szállították s az árut is ugyanezen az útvonalon hozták be.

33 Az 1840-es években „Pécs után az első kereskedőhely Mohács ..." — írja Haas Mihály —, „hol esztendőn át négyszáznál több hajó rakodik vagy köt ki."

34 A mohácsi kereskedelem fejlődését tanúsítja az a tény, hogy 1770-ben a város területén ,,. . . csupán egy kereskedő kompánia volt, amely nagyobb vonalú kereskedelmet bonyolított le. Ezek a nyomok szerint gyapjúval és iparcikkekkel kereskedtek. . ."

35 Az árut hajóval szállították Bécsből, Pestről és Görögországból. A pécsi, bólyi, szekszárdi és bajai vásárokat látogatták. Ezen kívül áruval megrakott szekereik járták Mohács és a megye falvait. Vámot a megye területén nem fizettek. A kincstárnak évi 9 Ft ötven dénárral adóztak. A XVI

11—XIX. század fordulóján aztán fellendült a kereskedelem. A megtartott vásárok, piacok, a dunai és szárazföldi kereskedelem, valamint a helyi iparosok áruszállítása kialakítja a város fuvaros és hajóvontató rétegét, s a kereskedők között is 5 nagykereskedővel találkozunk immár.

36 A növekvő áruforgalom a városgazdálkodás irányítói számára kettős feladatot jelentett. Őket terhelte a piac helyének kialakítása, a vásárok területének kijelölése, a különböző árendák összegének meghatározása és beszedése, a forgalomba kerülő áruk minőségének, vagy az üzletek nyitvatartásának megszabása stb. . . . Igaz ugyan, hogy az 1625. évi 40. tc. az árak meghatározását a megyékre ruházta és ettől az időtől kezdve a vármegye statútumai a mezővárosokra kötelezőek, árszabásai, és bériimitációi még a szabad királyi városokra is irányadóak voltak, de a városok is megszabhatták egyes termékek árát. Az ármaximálásról kibocsátott városi statútumok közül a legtöbb a hús árának meghatározásával foglalkozik. A hús árán kívül azonban szabályozták a só, a gyertya, szappan árát is. A pékek és kenyérsütő asszonyok készítményeit ugyancsak gyakran limitálta a város. Ha az előírtnál kisebb volt a kenyér és a sütemények súlya, vagy drágán adták, az árut gyakran elkobozták, sőt az ismételten vétkezőt áristomba is zárták. A másik feladat a vásártartási jog jövedelmezőségének biztosítása volt. Ismert, hogy Mohács 1701. február 20-án 3 országos vásár megtartására kapott engedélyt,

37 majd később ezeknek a száma ötre emelkedik. Korszakunk első forrása így tudósít az árendába adás tényéről: „Ezen Varasban tartandó öt országos Vásárok és két Butsu Vásár Köz Hírre bocsájtatván Licitatio által többeknek jelenléttében