Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

A VÁROSIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Kopasz Gábor: Mohács város igazgatásának fejlődése

Volt mezőváros (oppidum), amikor abban különbözött a falvaktól, hogy nagyobb kiterjedésű, népességű településnek számított és vásárhely volt

50 Amint tovább fejlődött lakosságszámban és anyagiakban, igyekezett több önkormányzatot szerezni a földesúrtól, amelyeket szerződésekbe (transactio) foglaltak, de bizonyos jogokat királyi rendeletek (resolutio) is biztosítottak. így kiváltságos mezőváros (oppidum privilegiatum) lett egyszerű bíráskodással, ahonnan az uraság székéhez lehetett fellebbezni. Csak a bírói tisztségre jelölt az uraság választás alkalmával 3, majd 4 személyt, akik közül megválasztotta a bírót, de az albírót és az esküdteket, valamint a többi alkalmazottat a földesúrtól teljesen függetlenül választotta. Az új bírót választás után a földesuraság megerősítette. A rendezett tanácsú mezővárosi jogot kir. szabadalomlevél biztosította (1840). Ezzel elsőfolyamodású bíróságot kapott, ahonnan a vármegyei törvényszékhez lehetett fellebbezni. Belső és külső tanácsa állandó jelleget kapott. A rendészeti ügyeket a városi kapitány intézte. A város felettes szerve a vármegye volt és részben a földesúr (1848-ig). Amikor a kiegyezés táján Mohács lemondott arról, hogy törvényszéket tartson fenn, rendezett tanácsát is elvesztette és egyszerű mezőváros, illetve nagyközség lett. Ugyanis a kiegyezés után a mezővárosokból nagyközségek lettek és a járások alá osztották be őket. Később (1924) Mohács rendezett tanácsú város lett, ezzel kikerült a járás fennhatósága alól, a járással azonos szintű igazgatása volt, felettes szerve pedig a vármegyei hatóság. A polgármester a városi tanács elnöke, Mint megyei városnak (1929) nem volt tanácsa, hanem a polgármester önállóan intézkedett, de a város igazgatása továbbra is egyenjogú maradt a járással. A „megyei" kifejezés csupán azt jelentette, hogy közvetlenül a megyei igazgatás alá tartozó város. A törvényhatósági joggal felruházott (szab. kir.) városok jelentették a legmagasabb városi és városigazgatási fejlettségi fokot. Közigazgatásilag nem tartoztak a vármegyei törvényhatóságok alá, hanem azokkal egyenrangúak voltak. Felettes és fellebbviteli szervük a minisztérium volt. Mohács erre a legmagasabb fejlettségi fokra nem jutottéi. Egyszer kérte a szab. kir. városi jogot (1810), de nem kapta meg, mivel nem volt meg az ehhez megkívánt népessége, anyagi és szellemi ereje. JEGYZETEK 1 Bm. L. Németh Béla: Baranya helynevei (kézirat), II. 552. 2 Csizmadia Andor: Az egyházi mezővárosok jogi helyzete és küzdelmük a felszabadulásért a XVlll. században. Budapest, 1962. 3 Káldy-Nagy Gyula: Baranya megye XVI. századi török adóösszeírásaf. Budapest, 1960. — 65—66. oldal. 4 Karácson Imre: Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai, 1660—1664. Budapest, 1904., 191. oldal. 5 Hermann Egyed: Budáról Belgrádba 1663-ban. Ottendorf Henrik képes útleírása. Kiadja Tolna vármegye közönsége, 1943. — 54—55. oldal, G Bm. L. Mohács v. It. Közgy. iegyzőkönyvek, 1765. nov. 12. 7 Uo, 1763. jan. 30. 8 Uo. 1806. nov. 9. 9 Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története. Budapest, 1946. 569. oldal. 10 Jakab István: Mohács közigazgatása a XVlll. században. Doktori értekezés. Szeged, 1946. (Kézirat a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeumban.) — 130. oldal. 11 Bm. L. v. It. Közgy. jegyzőkönyvek, 1776. nov. 2. 12 Horváth Kázmér: Mohács II. József korában. Mohács, 1930. — 5. oldal. 13 Bm. L. Mohács v. It. Közgy. jegyzőkönyvek, 1765. jún. 14. - Michael Pethő nótárius