Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

A VÁROSIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Kopasz Gábor: Mohács város igazgatásának fejlődése

i860, évi képviselői üléseken a „po/gármesíer" elnökölt, illetve az eddigi városi főbíró polgármesternek nevezte magát. A belügyi és az igazságügyi kormányzat az 1860. május 26-án kelt rendeletével intézkedett a községi bíróságok felállításáról. A városi képviselői ülés határozatot hozott, hogy ennek megfelelően az egész város területére érvényes bíróságot kell felállítani, amely a városházán ülésezik. A községi bíróság a rendeletben megállapított létszámmal működött, s a városi privilégiumra való hivatkozással, hetenként kétszer, mégpedig rendszerint kedden és pénteken kívánt összeülni a panaszok elintézésére. Miután azonban a rendelet szerint a községi bíróság tagjai fizetésben nem részesülhettek, a városi képviselők közül tizenöten jelentkeztek, mivel egyébként is rendelkeztek ehhez a feladathoz szükséges képességgel, hogy vállalják a községi bíróságnál az ülnöki szerepet. Táblázatos beosztást állítottak össze, amely szerint minden héten más képviselő tagnak kellett a bírósági üléseken ülnökökként megjelenni. Elfoglaltság esetén mindenkinek magának kellett gondoskodni helyetteséről, illetve felkérni valakit erre a képviselők köréből. A kiegyezés előtti időszak tisztújító közgyűlését 1861. januárban tartották. Visszaállították az 1840. évi szabadalomlevélben kapott rendezett tanácsú városi jogokat. Helyreálltak az ősi alkotmányos keretek a város igazgatásában, de miután a jobbágyság felszabadításával megszűntek a földesúri jogok, megszűnt a pécsi püspöknek mint földesúrnak a városi főbíróra vonatkozó jelölési joga is. Most először Mohács történetében a földesuraság jelölése nélkül választotta meg a közgyűlés a város főbíráját. A közgyűlés által városi főbírónak három személy „kijelöltetvén, ezek közül közakarattal és felkiáltással Stajevics Pál megválasztatott."

33 Ugyanekkor választották meg az albírót, a városi kapitányt és a tanácsnokokat, valamint a főjegyzőt, aljegyzőt, írnokot, pénztárnokct, az árvák atyját. A városi képviselők és a népszószóló megválasztására csak egy év múlva került sor, amikor a szabadalomlevél alapján megállapították, hogy 60 tagú képviselőtestületet kell alakítani és egy népszószólót kell választani. Az elnöklő főbíró indítványára Baksa Józsefet választották meg népszószólónak, s megválasztását felterjesztették a kir. biztoshoz. Miután pedig két év múlva Baksa József lett a városi főbíró, helyére Radanovics Kozmát választották szószólónak. Mohács város vezetősége 7864. június 18-án gyűlést hívott egybe az ún. rendkívüli törvényszék fennállásának megvitatására. Valósággal népgyűlés volt ez, amelyen az összes rendes városi képviselőkön kívül sok más meghívott személy is részt vett a társadalom különböző rétegeiből. A gyűlésen arról volt szó, hogy szükség van-e a rendkívüli törvényszék fenntartására. Amikor már szavazásra került volna sor, sok hívatlan is betódult a terembe az iparűző és a földművelő lakosok közül. Végül is a népgyűlésen az összes jelenlevők, tekintet nélkül arra, hogy meghívottak voltak-e, vagy sem, - név szerint szavaztak és nagy többséggel a rendkívüli törvényszék fennállása ellen döntöttek. A szavazás eredményét a népgyűlés azzal adta át a belső tanácsnak, hogy a szükséges leltárakkal és kimutatásokkal együtt kísérőlevél keretében terjessze fel a vármegyei kir. biztoshoz. Ezzel a népgyűlési határozattal a város nemcsak elsőfolyamodású bíróságáról mondott le, hanem az ehhez kapcsolódó rendezett tanácsú mezővárosi jogáról is. Ugyanis a rendezett tanácsú mezővárosi joghoz szorosan hozzátartozott az elsőfolyamodású bíróság joga. A városi főbíró 1867. február végén örömmel jelentette be a városi képviselőtestület közgyűlésén, hogy az uralkodó kinevezte a magyar minisztériumot, s ezzel az ország jogi helyzete hosszú időre meghatározódott. Viszont sajnálattal állapította meg, hogy a császári katonai executio Mohácson még mindig működik. Az