Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - B. Horváth Csilla: Adatok a Mohácsi Selyemfonó történetéhez az alapítástól a részvénytársaság megalakulásáig (1905-1923)

Az első világháború alatt már 1915-ben beszünteti működését a selyemfonó. „A mohácsi selyemgyárat folyó hó (május) 11-én a polgári és katonai hatóság fölnyitotta és hadicélra lefoglalta. A benne talált bútort és egyéb fölszerelést kettős leltár mellett vették föl, s raktározták el. Igen érdekes volt, hogy a gyár francia tulajdonosa mily sietve távozhatott, mert a szoba zűrzavaros állapota a félig megvetett ágy az elhasznált mozsdó víz, nyitott szekrények és félig bepakolt úti bőrönd is erre utalt." Ezután a selyemgyárat katonai irodának és katonai üdülőtelepnek használták fel.

55 Ezután hamarosan megkeresi a m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség a járás főszolgabíróját, hogy a selyemfonoda olasz címerét távolítsák el, ez meg is történt 1915. június 9-én. Ezzel végérvényesen megszűnt a mohácsi selyemfonó az E. Amphoux olasz cég tulajdona lenni.

56 A következő évi mohácsi költségvetésben nem szerepel a selyemgyár építésére fölvett kölcsön törlesztése a kiadások között.

57 A szerb megszálló csapatok azután 1919-ben „ellátogattak a selyemfonodába is és ott is elvittek mindent a drága gépeket is természetesen."

08 Ezzel zárult a mohácsi selyemfonó működésének első szakasza. Végeredményben ,,az ország hasonló rendeltetésű üzemei között a mohácsi a közepesnél kisebb kapacitásúak közé sorolható."

59 Tulajdonképpen első perctől kezdve nehézségei voltak a mohácsi selyemgyárnak. Munkáshiánnyal küszködtek, valamint az alapanyag a gubóellátást sem tudta biztosítani a megye saját erejéből. A parasztság mindvégig idegenkedett a selyemgubó-tenyésztéstől. „Sajnálatosan tapasztaljuk, hogy a nép még mindig nem tud megbarátkozni a selyemtenyésztéssel és nem foglalkozik ezzel a jövedelmező kereseti ággal. Pedig minden befektetés nélkül és anélkül, hogy egyéb munkájukban akadályoztatnának igen szép mellékkereset jut a selyemtenyésztésből." Mohácson pl. 1907-ben a selyemtenyésztéssel foglalkozó családok átlagkeresete 30 korona volt. Annak ellenére, hogy 1906-ban megindult a mohácsi selyemfonoda s a selyemgubó beváltási árát a „világpiaci selyemárak javulásával" 11%-kal emelték, 1907-ben 20%-kal csökkent a tenyésztők száma. Ennek okát a selyemtenyésztési felügyelőség abban látta, hogy még mindig kévéseitek a gubóért kapott pénzt „a selyemtenyésztés ellenében a folyó évben izgatás volt észlelhető, melynek czélja oda irányult, hogy a gubókért az úton magasabb ár erőszakoltassék ki." Mindez akkor történt amikor a gubóbeváltó helyeken több száz tenyésztő gyűlt össze. A felügyelőség kérte, hogy jövőre a gubóbeváltó helyeken Pélmonostoron, Siklóson, Mohácson, Szentlőrincen ,,. . . elegendő számba legyenek jelen olyan közegek, kik a rend fenntartásáért felelősek lesznek." A selyemgyár termelésére vonatkozóan nagyon kevés adattal rendelkezünk. Az erősen hiányos számok tükrében mégis némi fejlődést tapasztalhatunk. A termelés növekedése elsősorban termelékenység növekedéséből adódott, amely valószínűleg a munkáslányok idővel megszerzett rutinjával magyarázható, hiszen a munkások száma csökkenő tendenciát mutat.