Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - B. Horváth Csilla: Adatok a Mohácsi Selyemfonó történetéhez az alapítástól a részvénytársaság megalakulásáig (1905-1923)

,,A közbeszéd selyemgyárnak nevezi, pedig nem az, hanem selyemfonoda, amelyben kikészített fonalat más gyárak dolgozzák föl selyemszövetté. A gyártás a Dunaparttal paralel álló épületben történik. A földszinten vannak a raktárak, ahol a fölügyelöségből ideszállított gubák vannak fölhalmozva. Itt történik a nagyság szerint való osztályozás is. Ugyancsak ezen épület aljába van a gépház, ahol a 25 lóerős gőzgépen kívül egy dinamó is áll, mely utóbbi a gyár megvilágításához szükséges villamos áramot szolgáltatja. Az emeleten van az iroda és mellette a fonoda körülbelül 150 méter hosszú, világos terem, amelybe teljes üzem mellett 280 leány fog dolgozni. A munkás leányokat most hetenkint 50-es csoportokban veszik föl mindaddig, míg a kívánt látszám betellik. Az első 50 a múlt hétfőn kezdte meg a munkát és a tanításra iderendelt olasz leányok holnap már újabb csoportot fognak instruálni. A munkásnők megválogatásánál ügyeltek, hogy 18 évesnél idősebbek ne legyenek, mert a tapasztalás azt tanítja, hogy ezek átlag és aránylag ügyesebbek, továbbá előnyt adtak a helybelieknek, úgy, hogy míg ezekből tart, idegent nem vesznek föl. Munkájuk egyszerű és könnyű, de mert folytonos odafigyelést igényel nem szabad a munkaidő alatt beszélgetniök. A munka reggel 6-tól este 7-ig tart, közben reggel 8 és délután 4 órakor húsz perces pihenővel, míg ebédidő harangszótól egyig. Napszám az ügyességtől és használhatóságtól függ. Eleinte 40 korona, de fölvíhetik 80-ig is. (Havi bér.) De nézzük a munkát. A fölkerülő gubó mindenekelőtt meleg vízzel telt retortába jut, amelyben egy a közönséges surolókeféhez hasonló kefe forog. Ez 35 fordulatra szabályzóit mozgással megszabadítja a gubót az enyves anyagától és a felső kóctól, de egyben megkeresi a selyemszálat. A kócot megszárítják és viszik Görzbe, ahol erős selyemszövet készül belőle. A gubó átkerül az orsók alá, amelyeket fölszívattyúzott levegő hajt. Itt a gubóminőség szerint szálmennyiséget fonnak cérnává, amelyet rögtön motringólnak. Jelenleg pl. csak selejtesebb gubákkal dolgoznak, amelyekből 5—7 darabnak selyemszálát fonják egybe úgynevezett 13—15-ös szállá ami úgy értendő, hogy 450 méter hosszú szál 13—15 dekás súlyú. A gubó minőségétől függ, hogy hány darabnak selyemszála adja a megkívánt minőséget, mely szintén változik. A minőség ellenőrzése egy rendkívül elmés kis gépecskével történik, de kipróbálják a fesz- és teherképességet is és mikor már motringban van a selyem, megjelölik, hogy melyik munkásnő adta le úgy, hogy panasz esetén tudják ki hibázott. A gyárt egyelőre maga az állam kezeli és közege Vues Péter és Kákoni urak e legmesszebb menő előzékenységgel adják meg a fölvilágosításokat. Az egész héten sűrű csoportokban jártak oda a kíváncsiak, akiknek minden hétköznap délután 3—4-ig szabad bejárásuk van a gyárba. Sokan jártak már ott és valamennyi örömmel hirdeti, hogy éppenséggel nem érzett semmi rossz szagot, amivel pedig már előre rémítgették a közelben lakókat. Szagtalan és tiszta munkát végeznek ott és amennyire dísze a Duna partjának az a szép épületcsoport olyannyira fogjuk annak jótékony hatását a forgalom növekedésében érezni."

35 A gyár megindulásáról s a meglévő kezdeti nehézségekről Bezerédj Pál selyemtenyésztési felügyelő jelentést írt Koszits Kamill Baranya megyei alispánnak, melyet azután a Mohács és Vidéke 1906. január 28-án szó szerint közölt: „Egyelőre természetesen — miként többi fonodáinknál — úgy ezen fonodánál is Olaszországból hozattuk a munkásnőket, hogy a helybeli leányokat megtanítsák a selyemfonásra, miután ezek e téren teljesen gyakorlatlanok. Az olasz munkásnők közreműködése azonban előreláthatólag csak az év végéig fog terjedni, amikor kizárólag mohácsi munkásnőket alkalmazunk és csak 3—4 felvigyázónő iesz olasz. Ezeket is természetesen csak addig foglalkoztatjuk, míg hazai munkásnőink közül néhányan elsajátítják azon ügyességet, amely szükséges azon fontos állás betöltésénél. Ezidő szerint a fonodában 39 olasz és 120 helybéli munkásnő fog foglalkozni. A helybéli munkásnők alkalmazása természetesen csak olyan mérvben történik, amilyen mérvben azok elsajátítják a munkát. Reméljük azonban, hogy 3—4 hónap múlva a gyár egész erővel működik és akkor évenként 150—200 ezer kilógramm száraz gubót fog feldolgozni, mely mennyiségből mintegy 16—17 ezer kilógramm selymet nyerünk. Az évi napszámbérek és egyéb fizetések pedig nagyon is megfogják közelíteni a 100 000 koronát. Ezúttal jelenthetem azon örvendetes tényt is, hogy a fonodát már bérbe vette. E. Amphoux elsőrendű olasz czég és azt előreláthatólag át fogja venni 1907. év január havában. Mert akkorra reméljük, hogy a munkásnők teljesen elsajátították a fonás mesterségét és a fonoda minden nehézség nélkül egész erővel folytathatja az üzemet. Ez alkalommal megkívánom jegyezni, hogy a selyemtenyésztés és a selyemfonóipar — tekintettel ennek különlegességére, versenyképességének érdekére — kivétetett az ipartörvény rendelkezései alól. Mégis ennek daczára, amennyiben selyemfonóíparunk különlegessége megengedi, betart-